02.29 szintfelmérők és futás

Éjszakára dolgoztam, így a délelőttöt átaludtam. Ébredés után valahogy beugrott, hogy olyan régen próbáltam a 200 guggolás oldal szintfelmérőjét. Megcsináltam. Erre hirtelen a 200 felülésére is kíváncsi lettem. Pipálva. Ekkor nagy keservesen a 100 fekvőtámaszéba is belevágtam és sokkot is kaptam egyből. Nagyon sokat erősödtem! Régebben irígykedtem a soványabb lányok eredményeire, hogy mindig többet bírnak nálam. Nem értettem. Azóta felfogtam, hogy én ilyenkor majd 10 kilóval többet emelgetek, ami azért jócskán nehezítő tényező. Ezért megbocsátottam magamnak, most pedig már az elnézésemre sincs szükség, meg vagyok elégedve.
Eredmények:
guggolás: 113 (nem bukásig, csak első kibillenésig csináltam)
felülés: 80(kényelmetlen volt, így csak a profi eredményszintig vittem. Lusta vagyok!)
Bónuszként csináltam 20 térdhúzást a húzódzkodón. A dolog nehézsége nálam a kapaszkodás és egy olyan stabil fogás megtalálása, amin nem hintázok előre-hátra.
fekvőtámasz: 33 (Yeeeeeeeeeeeeeeeeees! :D)

Később tervezek egy kocogást, remélem, össze bírom magam szedni. Lelkes vagyok, mert a mérleg ma bekúszott 60 kiló alá, ez nálam mindig nagy ünnep a 163,5 cm-mhez.

Megjöttem, ma laza kocogást terveztem kicsit hosszabb távon, a laza tempó összejött, a táv nem teljesen. 9km sikeredett a tervezett 10-13.5 helyébe. Egyrészt, mert a futás az a sport, ahol az előtt össze-vissza evés mindig magában hordozza az azonnali büntetést. Másrészt, lemerült az mp3-ban az aksi, ami lássuk be, közel akkora tragédia, mint majdnem be.... Harmadrészt pedig, sajnos nem tévedtem, íngyulladás jelentkezett mindkét lábszáramban. Elviselhető, főleg, hogy futás közben megnyúlik, de azért nem igazán kellemes. Úgyhogy most ennyi volt, de van még a hétből bőven és már 14 km-en túlestem, maradt 16 a négy napra. És egy lábedzés.