2012. február 11., szombat

02.11 stadionos kilométer-gyűjtögetés

Futásban a kilométer-gyűjtögetős fázisban vagyok, úgy döntöttem. Anyámmal mentem ki a stadionba, 17 kört futottam, ami úgy 10.7 kilométer, az odaúttal együtt bőven megvolt a 11 mára. Ez eddig 23 kilométer, nem túl sok, de már csak 7 hiányzik a heti szinten kitűzött 30-hoz. Azt holnap képes vagyok lenyomni, szerintem bőven. Ma egyébként nagyon lassan futottunk, 1:06-ig tartott a táv, főleg anyu miatt, de egyébként is elég ilyen tempóban gyűjtögetni, a lényeg, hogy gyűljön. Anyám szerint kellene már belehúznom, mert nyakamon a verseny, de nem érdekel, csinálom, ahogy elkezdtem.
Jajj, azt elfelejtettem mondani: annyira izomlázam van még mindig a csütörtöki lábedzésemtől, hogy alig bírok menni. Ez nem az a kis kellemes izomláz-érzet, hanem amikor úgy érzed, mint aki széttépte az összes izmát egyesével. Főleg a combhajlítómban, de máshol is jócskán. Örülök, azért módosítgatom folyton kicsit az edzéseket, hogy ezt érezzem. Izomláz nélkül valamiért azt érzem, hogy hatástalan volt az edzés, feleslegesen dolgoztam. Hát most kijutott. Mint egy harmatgyenge kezdőt, úgy elkapott. Szeretem a futásban, hogy az első pár átszenvedett perc után az izmok ellazulnak és a futás végéig minden izomláz elmúlik. Kár, hogy utána ugyanúgy visszajön. A Budapest Maraton előtt is pánikoltam, mert Zuzana megkínzott a Silent Killer-rel, de amint elindultam, már nem volt gond.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése