2014. május 31., szombat

05.31 átmozgatós izomlázas hegyezős

Kárpótlásul az előző napi másik barátnőzős óráért a hegyre mentünk Manyival. Csak 6 kilométert engedélyeztem magamnak, picikét több lett, de rengeteg belesétával, csigatetűzéssel. Részben Manyi miatt, de főrészben a saját hülye fejem miatt...olyan izomlázam lett fenék-combtájékon, hogy minden futólépésnél hangosan jajjgattam... és tudtam, hogy ezzel veszélybe került a másnapi versenyem is, de már nem volt mit tenni...

2014. május 30., péntek

05.30 pihenős erősítős nap

Úgy volt, hogy totál pihenés lesz, de Alexa kicsábított a stadiba a gyűrűjével szórakozni. Csüngtünk, lógtunk, próbálgattunk, többször fejre estem kézenállási próbálkozások miatt, kicsit ugrálóköteleztünk, sétáló kitöréseztünk (már előző napról is ez okozott izomlázat) és szétröhögtük magunkat. Imádtam, tuti megy az ismétlés belőle.

2014. május 29., csütörtök

05.29 sértődős futika

Megint Manyival mentünk stadizni. Nem nagyon volt kedvem, ő is nyűgös volt, így nagyon megörültem, mikor Alexa is csatlakozott hozzánk, így legalább tőlünk zengett minden.  Tök jól elvoltunk, legalábbis azt hittem, míg észre nem vettem, hogy Manyi mellőzve érzi magát, igazából szerintem alaposan besértődött. Felhúztam magam, mert én próbálok a kedvére tenni, lassan futni, türelmesen várni és még ő csinálja ezt... szóval eléggé elfuserálta a kedvem ez a dolog. De 10 kilométert sikerült lefutnunk.

2014. május 28., szerda

05.28 túl laza futika

Jajj, de nagyon régen nem írtam, megint majd két hetet pótolhatok egyszerre.
Manyival mentünk futni, de nagyon régen nem volt kint, szenvedett a melegtől, amit én (fiatal lévén) alig-alig éreztem meg. Végülis 6 kilométert sikerült összekínlódnom, mert már nagyon ment volna és vele kellett mennem... nem szeretem ezt így...

2014. május 27., kedd

05.27 tempóstízes

Lusta vagyok és bamba, merthogy éjszakás. Vasárnap versenyzek terepen, a pár sincs itthon, így egyszerűen nem volt kedvem ismét beállni hegyi morcnak. Ma inkább a stadion réme címet pályáztam meg, azaz felhúztam a zöld cipőt és hajrááá!

2014. május 26., hétfő

05.26 Upponyi keresztre feszítős

Megint magasra szerettem volna futni, na meg egyúttal kipróbálni végre azt a kánikulában futást, így délben eredtünk útnak. Mire oda értünk, szemelt az eső...

05.25 Füstbe ment trail

Szilvásra indultunk a párral, hogy lenyomjuk a bükktrail 15 km-es távját, megtudni, bírja-e. Kiderült, hogy gyereknap van. Uppsz, tele minden emberrel.

2014. május 24., szombat

05.24 gyorsfuti

Eddig van mára öt kilométerem 22 perc alatt. Elkezdtem lazán, 15 körüli táv volt a terv országúton, de már az elején a stadiban "idegállapotba jöttem", így a második kilométernél begyorsítottam és csak fokoztam a tempót, ameddig bírtam. Le akartam hagyni a hangulatomat... részben sikerült, másrészint kicsit erősítettem utána, mert nagyon gyenge vagyok mostanában. Gyors, de gyenge és elpuhult. Aztán nyújtottam is. Nincs otthon a pár, így elfoglalom magam, amíg várom haza. Ma még szeretnék kimenni, de már tényleg egy lazára.

Laza is megvolt, 10 km barátnőzős-lazázós.

05.23 pihenke

Pihenőnapot parancsoltam magamra. Nem esett jól. A tiramisus jégkrém igen.

05.22 Ki a hegyreeee!-futóka

Ma besokalltam, nem bírtam tovább, estére megindultam, neki a hegynek, méghozzá tök egyedül. Szándékosan az emelkedőket kerestem-kutattam, megmásztam mindet, amit csak találtam. Hétvégi házak közt szlalomoztam, csak hogy minél több legyen, csak mert nem volt kedvem a szokásos hegyi pályámhoz, kicsit unom most. Végülis lett 14 km, 350m szintemelkedés, jól éreztem magam, de lehetett volna jobb is. Kicsit fáradt vagyok.

05.21 Párral a hegyre-futi

Szegényem nem futott már vagy két hete, én meg felhúzgáltam a hegyre. Mindenki a melegről beszél napok óta, de én még nem tapasztaltam, így elhittem neki, hogy Ő se fogja. Nem jött be, kilenc kilométert lenyomott 150 szinttel, de nagyon szenvedett, folyton lejtőt kellett Neki keresni. Kicsit zokon esett, hogy a mai futikám is szabotálva lett, de tudom, hogy Ő aztán tényleg nem tehet semmiről, esélye sem volt bírni a tempóm. Jól esett így is. Neki nem.

05.20 tanultam a hibámból - csevegős stadifuti

Ismét Manyival mentem stadizni, de már vittem magammal telefont, zenét, egyszóval készültem. Kihajtottam belőle amit tudtam (6km), majd lenyújtottam. Ekkor láttam meg újabb ismerősöket, velük is mentem kicsit, majd egyedül is kicsit, majd újra lenyújtottam. Közben újabb ismerős érkezett, de vele már nem futottam, csak pletyóztam, mert közben elég lett. 12km pletyó mára :D

05.19 kisfáradt-nyűgös futi

Manyi befűzött, hogy menjek futni vele egy lazát, de ez nem egy laza volt, hanem vánszorgás. Másfél kilométernél vécére kellett vele menni. Három és félnél közölte, hogy ő mára befejezte. Mivel úgy volt, hogy utána még felugrik hozzám mindenféléért és türelmetlenül nézegette az óráját, így ötnél én is befejeztem. Elég ingerülten. Ez nem futás, ezért kár volt felöltözni.

05.18 Ózdi Hegyi Futóverseny

befutottam..
Sok idegeskedés, kalkulálás, készülődés után ez a nap is eljött.

2014. május 17., szombat

05.17 gyerekfutóverseny és kisfuti

Délelőtt szervezkedtem, fontoskodtam a kicsik viadalán, nagyon élvezem az ilyesmit, sokkal jobb fejek, mint a felnőttek. Mókás volt az egész, ahogyan számítottam rá. Este pedig végre elmentem, hogy elvégezzem a szokásos verseny előtti átmozgató futásomat. Őrülten hiányzott már a mozgás, toltam neki keményen, szenvedtem, de boldognak éreztem magam. Nem olyan nagy eredmény, de kit izgat? 6,5km, 30 perc alatt, utcán, kisebb szintekkel. Boldog vagyok. Végre.

05.16 majdnem

Futni akartam menni minden áron, de nem mentem. Kiálltam az esőre és vártam a Garmin jelét, miközben körülöttem csattogott a mennykő. 10 perc után sem láttam nyomát sem a jelnek, így visszamentem. Szomorú-szomorú. Szégyen...

05.15 Munka, rossz idő

Nem tudom, hogy miért nem mentem futni...mert nem mentem...nem emlékszem, hogy miért. Talán a borzalmas idő... nem tudom, nem tudom... eléggé szét vagyok csúszva még mindig...Peti már visszament, én meg biztos csináltam valamit...

05.14 Szülinap, de nem az igazi

Valahogy teljesen elfelejtettem most a születésnapomat, annyi minden történt. 32 éves lettem, ez tök jó dolog, szeretek három ikszes lenni, felnevelt, megérlelt. Azóta érzem magam igazán azonosnak saját magammal. Az igazi magammal, ha érthető...

05.13 Vissza a hétköznapokba

Azaz egy lusta hét kezdete. Eddig igaz, hogy nem igazán futottam, viszont lejártam a lábam nap, mint nap. Most épeszűen kajálok, viszont nem csinálok mást. Kialudtam magam, felmentem anyuékhoz a degumért és képeket mutogatni és már mehettem is dolgozni.

05.12 Úton hazafelé

Szomorú, szomorú nap volt ez Verácskának. Haza kellett menni a mostanra már hőn imádott Londonomból. Délelőtt összepakoltunk, elbúcsúztunk az öcsitől, aki munkába indult, mi meg kiuszoztunk a Baker Streetre és bejártuk a környéket. Messzebb a pár nem mert menni, nehogy ne találjunk vissza a transzferhez... csuda bánta volna... :P
Aztán repültünk, kocsikáztunk és hajnalra hazaértünk. Hullafáradtan. Az utóbbi időben hihetetlen mennyiségű kaját tömtem magamba, főleg csokit. Így bosszulja meg magát, hogy többnyire egyáltalán nem eszem... jó volt, de elég volt belőle Londonban, mostantól szépen vissza a régi rutinba.

05.11 Harmadik nap

Ez is hosszúra sikeredett, rengeteg mászkálással, metrózással, párom talpának totális lebőrtelenítésével...Greenwich, Tower, Queens Walk, soksoksok szééép dolog :)
Még bírtam volna, mindenre kíváncsi voltam, de a pár már nagyon szétpotyogott szegény, így hagytam magam hazahúzgálni. Előző este a Sohoban is így jártam... szörnyű... :)


05.10 a második nap

Viszonylag korán keltünk és aztán egy az egyben eltököltük a napot. Kimentünk futni egyet a parkba, megnéztük a kinti játszós konditermet, játszottunk is kicsit. Haza, zuhi, indulás, szereztünk némi hideg élelmet, így már fél egykor a buszon is ültünk és hozzá is készültünk a reggelihez...

05.09 Az első londoni nap

Reggel az öcsém munkába indult, mi meg engedélt kaptunk, hogy a környéken kóricáljunk, de csak szigorú vigyázállásban... :D

05.08 Indul az angol kaland!!!! :)

Két-három óra alvás után keltem ismét és készültem lelkesen, merthogy idultunk Angliába nyaralni! Nagy nehezen összekaptam magam, belekötöttem vagy kétszer szegény jámbor páromba, aztán csak elindultunk.

05.07 csak aludni-aludni...

... fenecsudát csak aludni, egy óra után estem be az ágyba, nyolckor már javában kukorékoltam. Nem tudom hogy, de valahogy elment ez a nap is, pihentem, fájlaltam a lábam, majdnem sírtam a fáradtságtól, mindenkivel összevesztem (anyu, pár), majd amikor eljött az ideje, elmentem melóba éjszakára, még mindig fájó, dagadt lábszárakkal.

05.06 városi 24 órás futás

Munkából reggel hatkor hazarohantam, majd a stadionba siettem átvenni a stafétabotot, ugyanis a Sport Napját és a klub 20. születésnapját azzal ünnepeltük, hogy 24 órán át nonstop futott valaki a 630-as körpályán.

05.05 csajos futika

Úúúúú, nagyon régen nem írtam, most pótlok egyszerre két hétnyi blogolást, habár ez csak 33 kilométer futást tartalmaz...történt az ugyanis...

2014. május 4., vasárnap

05.04 Szerelmetes hegyem...

...ma is hazavárt. Mariannal bejártuk a félmaratoni pályát, szépen, lassan, adtunk az érzésnek. 2 és fél óránkba tartott a dolog, minden percét imádtam, csodás odakint. És ezzel a 20 és fél kilométerrel végre, életemben először a héten 100kilométer felé kerültem!!! És ebből több, mint 60 terepen és összesen 2046 méter szintet megmásztam. És egyre jobban és jobban szeretek hegyekre felfutni...

2014. május 3., szombat

05.03 kis hegyi futi


Hegyi félmaratonról volt szó ismét edzésképpen, "szerencsére" Mariannak vacakolt a lába, így rövidebbre vettük. A lábát bántam, de hogy ma kevesebb jutott, azt nem, kicsit tartottam tőle, hogy sok lesz már mostanában. A szokásos pályán mentünk a kettős keresztig, amitől egy kis gyöngyszem lett ez a mai, azok a fényképek, amiket Mariann készített erről a hihetetlenül szép és izgalmas tájról.

05.02 Egy kis sík, egy kis hegy


Megígértem Manyinak, hogy elmegyünk ma futni együtt, de közben megbeszéltem egy másik lánnyal is, hogy elkísérem Bélapátfalvára egy jó kis terepfutásra. Végül Manyival futottunk egy lassú, városi tízet, végigcsacsogtuk az utat, kellemesen bemelegedtem. Aztán jött Mariann és Bélapátra repített, hogy nekivágjunk a domboknak.

05.01 majálisozó hegyimorc

Kuporogtam a kis otthonomban májusnak szépséges első napjűn és egyre morcabban hallgattam a parkból ideszüremlő vurstlihangokat. Anyuékhoz menekültem, besütiztem, mire hazaértem, még mindig ment a dáridó. Erre vettem a futós hacukát és bevetettem magam a természetbe, a zöld dombok hátára, ahol ember nem jár...így idegsokkot kaptam a futótól, motorostól, kvadostól, bicajosoktól, akik mind-mind ott akarták jól érezni magukat, ahol én... aztán szépen kisimultam, lazára vettem a tempót, megbeszéltem magammal, hogy jól esne egy hosszabb táv. Elestem, felkeltem, tovább mentem, végigvettem a hegyi félmaratoni pályát, egy helyen bokáig süllyedtem a homokos sárba, aztán őzikével versenyeztem. A döntetlen kivívása után megállt, figyeltük egymást kicsit, majd továbbállt. Aztán házicicával hoztuk egymásra a frászt a semmi közepén, majd a vaddisznóról kiderült, hogy kisebb szénaboglya, ez megnyugtatott. Nem is volt más hátra, csak még egy elesés és majdnem hazaértem. És jutalomként addigra a majálisozók is hazatértek. 23.2, a garmin szerint 22.5km, 02:20 alatt, tömény örömfutás :P

04.30 Pihi, úgyhogy csak itzipitzi futika :P

Úgy volt, hogy kivagyok, mint a kutya, ma lazán pihengetek meló után, úgyis elég kalandosra tervezem a hétvégét. Aztán csak ültem és ültem otthon, mindenfelé jobbnál jobb programok, én meg még csak nem is futok...fenecsuda...franc...vettem kompressziós zoknit, ki kéne próbálni...na jóóóó... elfutok a szalonnasütő kollégákhoz. És elfutottam, kis kitérővel. 3 kilométer stadiban felpörgetve, másik 3 hegyre felfelé meglehetőst meredeken, nagyszerű szórakozás! :) És végül a jól megérdemelt kisállatsimogató, pálinkázás. És autóval haza. :)