Éjszakára, hajnalra még jól meg kellett szervezni, hogy legyen futó, én még egyedül döcögtem le a 25 körömet, de később irtó nagy hajcihő kerekedett, a facebookos felhívásom is működött, az iskolások is beindultak, szájról szájra is járt a hír, mindenesetre akkora bulit csaptunk, hogy délben még mindig ott tomboltam, pedig a lábam annyira lesérült, hogy járni alig bírtam. Szabit is kellett kivennem, mert alvás nélkül azért hosszú távon én sem működöm igazán jól. Kicsit elszaladtunk a spotdokihoz, hogy végre igazi, versenyengedélyes spotolók legyünk ( :P ). Itt kiderült számomra, hogy nagyjából egy zombihadtest vagyunk, az én 100/70-e vérnyomásom mondhatni átlagos köztünk...
És rohantam vissza, szereztem némi kaját, aztán ott nyomtam a tutit egészen éjfélig. Közben befutott az én angyalcsillagbogárkám is, hogy hozzátegye az össznépi jóhoz a részét, én meg nagyon büszke voltam rá ott tűzoltó-készenléti kabátban, egy széken félálomban vacogva... Éjfélkor aztán futottunk egy médiakört, meghallgattuk amit meg kellett hallgatnunk, 2118 kört futottunk, több, mint 500-an hoztuk össze a nap folyamán, állati büszke lettem a városkámra. Aztán behabzsoltam fincsi tortából, elnyaltam egy pohárka pezsgőt és hazarepültem aludni. Már nem kellett altatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése