2011. szeptember 30., péntek

09.30 erőltetett pihi és mégis-futás

Sétáltam ma egy kicsit és több testmozgást nem is nagyon kellene végeznem. Borzalmas izomlázam van, egyre rosszabb, lépni alig bírok vele. Ezt most nagyon megcsináltam.

Ehhez képest, mikor két óra múltán anyu felhívott, hogy lazán fussunk már egyet, már mentem is, mint a golyó, meló előtti szunya helyett. Csak 10 kör volt, de kilazított és nagyon élveztem.

2011. szeptember 29., csütörtök

09.29 pihi

Ki akartam menni ma futni. Tényleg ki akartam, hasadozik is a szívem és a lelkiismeretem, hogy nem tettem, de olyan komoly szervezési hiányosságok és izomláz mutatkoztak, hogy jobbnak láttam, ha most kihagyom ezt az akciót. Annál is szörnyebb volt, mert boltba menet a stadionon áthaladva ismerős-hegyekbe ütköztem, akik mind futni igyekeztek, nekem meg csak a cipekedés maradt... hát élet ez? És holnap is mászkálós nap lesz, futásra nem marad időkeret. Piszkosul szurkolok, ogy az izomlázam vasárnapig enyhüljön, mert ezt most nagyon megcsináltam. Leülni is alig tudok.

2011. szeptember 28., szerda

09.28 Zuzana és a Silent Killer

Silent Killer Workout
Nagy jót tett Zuzana ezzel a workout-tal velem. Kifejezetten alvó gyermek- és szomszédbarát. Ha ezt csinálod, a szomszédság talán még hónapok múlva is szóba áll veled. Ennek ellenére gyilkos. Első sorban combra dolgoztat, de jut egy kicsi hátra, mellre és nem is olyan kicsi a hasizmokra is. 20 perces, de sokkal rövidebbnek tünt, mivel élvezetes.
Eredmények:
ll: 26, 20
s: 24, 25
rl: 24, 20
s: 24, 21
rpu: 18, 16
s: 24, 22
kl: 27, 23
s: 24, 24
c: 29, 15
s: 23, 20

2011. szeptember 27., kedd

09.27 futónap, későn

Anyával mentünk futni, nagyon lassúra vettük a tempót, de lefutottunk 16 kilométert. Most derült ki, hogy a versenyen ő is 21 kilométert fut, így el akarta próbálni, hogy megy-e, mert az utóbbi időben nem futott hosszút. Az nagyon jó, hogy futottunk, az nem, hogy olyan lassan, vagy hogy ha már lassan, akkor nem többet. Mindegy, szándék a fontos, most vasárnap amúgy sem az iram a fő, csak hogy meglegyen.

09.26 újabb pihenő

Mivel előző este futás volt, másnap reggelre tervben volt az újabb futás, így úgy gondoltam, hogy jár a pihenőnap, hat nappal a verseny előtt.

09.25 feletervnek futás

Edzésképpen 35 kört terveztem a stadionban, ez felette lett volna a versenytávnak és szerintem sokat segített volna, hogy lefussam a távot. Ehhez képest a 18. kör után hasmenés-roham miatt kénytelen voltam hazamenni. Ez így 800m+18*630m+800m séta, azaz 12 kilométer futás. Gyér. Az első 10 körnél tartani tudtam az 5:50-es futótempót, aztán szépen lassulni kezdtem.

09.24 suli és szalcsisütés

Egy kis időm maradt, hogy ugrókötelezgessek, aztán estefelé a szalonnasütésen nagyot viháncoltunk a gyerekekkel, futottunk, frizbiztünk, labdát rugdostunk, ugróköteleztünk, így megvolt a napi lihegés.

09.23 Sok meló utáni álmodós

Az éjszaka egy percet sem sikerült aludnom, a hülye műanyag kütyük miatt. Hazaértem melóból és bedőltem az ágyba.

09.22 valós időhiány

Melóban elvállaltam, hogy péntek reggelre visszaviszek összeszerelve egy csomó kis műanyag pücköt. A szerdát elkolbászoltam, maradt az egész csütörtöki nap, ahogy végeztem melóban. Edzésre nem is gondolhattam.

2011. szeptember 21., szerda

09.21 kicsit, de délben futó nap

Egy ismerőssel megbeszéltük, hogy ha megy ki futni, rám szól telefonon. Szólt is, ki is mentem, szerencsére neki már csak 11 köre volt, azt futottam le vele. Dél volt, meglehetős meleg, elég jó tempóban kocogtunk, miközben napok óta pokoli izomláz gyötör. Így az eredmény körülbelül 7-7,5 meglehetősen tempós kilométer az odaúttal együtt és némi séta a délután, meg egy ígéret, hogy holnap kimegyek anyuval is futni. Már csak másfél hét a verseny.  De legalább ma is jókat beszélgettem.

09.20 Bodyrock-tortúra

Wicked Things Workout
Ez volt az edzés neve, ami ennyire megkínzott. És nem utolsó sorban majdnem elkéstem miatta munkából. Patakzott rólam a víz, nem egyszerűen csak folyt. Az időm 42:25, elég gyér, de örültem, hogy végig bírtam csinálni.

2011. szeptember 19., hétfő

09.19 jump rope

Lusta voltam, mint mostanság mindig, így úgy döntöttem, hogy egy jól összerakott és felépített edzést ugró kötelezéssel váltok ki. Eleinte nagyon nem jól ment, azt hittem, már az állóképességem is a múlté, de végül kifejezetten belejöttem. Azt hiszem, a közeljövőben soksok ugrálókötelezős edzést végzek majd, lehetőleg sok, nagy darabszámú sorozattal, a lehető legkevesebb szünettel köztük. A mai darabszám így alakult: 150-150-350-400-250-100-100-200-200-500, ami összesen 2400 darab. Folytattam volna még, bár a lábujjamról az összes bőrt lenyúztam, csak sajnos mennem kell dolgozni. Majd máskor.

Jahh, nem említettem, hogy a tegnapi egy órás edzésnek eljött a böjtje: fájó izomláz. Elsősorban belső combban, de sajgós erősen a hátizom, fenék, vádli is. Csodás érzés, szeretem. A rossz jelentés, hogy kiestem a kondimból, de a jó, hogy könnyen visszakaphatom. Öröm, bódoccság!

2011. szeptember 18., vasárnap

09.18 lustulati büntetés: Insanity

A címmel mindent elmondtam. Nem volt kedvem kimenni futni, ismét. Mostanában valahogy pislákol a hév bennem. Akkor eldöntöttem, hogy vagy kimegyek futni, vagy végigcsinálom az egy órás Insanity-t. Az Insanity-t választottam. Nem ment igazán jól, sőt. Főleg az erősítő gyakorlatokkal szenvedtem, de halálba készültem az inkább lihegtető jellegűekkel is. Mindenesetre a végére értem és minden egyes gyakorlatból csináltam valamennyit. Ügyes kislány. Már most sajog a belső combom. Kíváncsi leszek a holnapra.

09.17 majdnem újabb pihi, végül Jillian

Délelőtt nagyon el voltam foglalva azzal, hogy befejezzem a munkahelyről hazahozott repetát. Éppen hogy nem késtem el munkából miatta, de már ebédre sem jutott idő. Nem is gond, mivel délelőtt falásroham kapott el, körülbelül 100 g cukros kakaóport faltam fel, de lehet, hogy a dupláját. Délután ugye a munkahelyen ügyeskedtem, bár ott elterveztem, hogy utána futni megyek, de mikor beugrott, hogy szombat este tervezek ilyesmit, egyből jobb belátásra tértem, de legalábbis legfeljebb kettőből. Szombat este tele a város részeg, drogos idiótákkal, jó esetben csak gyalogosan, a rosszat meg inkább hagyjuk is. Úgyhogy végül tornáztam egyet. Jillian Michaels: Ripped in 30 week 4-t vettem elő, alaposan megizzasztott, már nagyon régen erősítettem utoljára. Ahogy észrevettem, éppen itt lenne az ideje, nem ment túl jól, érdekes módon még a cardio sem. Éjfél lett, mielőtt végeztem és most megyek aludni.

2011. szeptember 16., péntek

09.16 lustulós sétanap

Iskolába mentem, ezért reggel egy körülbelül két kilométeres kocogással nyitottam a napot, hogy elérjem a buszomat. Ezután Egerben jó adag lődörgés követte, majd miután leültem az óráimat, újabb laza séta a buszhoz, majd egy óra állás, mert a diákoknak muszáj ülni, mi lenne szegény, öreg tagjaikkal. 20 perc ücsörgés után Ózdon kezdtem kavirnyázni, voltam a boltban, beszélgettem ismerősökkel, így végül 4 körül hazaértem. Terveztem, hogy ma még futok, de már meglehetősen fáradtnak érzem magamat, úgyhogy szerintem ez most csak terv marad, még egy óra itthoni melót tervezek, aztán zuhanyozás, fekvés. Rengeteget ettem ma, lehet, hogy ezért vagyok ilyen álmos.
A suli egyébként kifejezetten jól esett.

2011. szeptember 15., csütörtök

09.15 kocogás anyuval

53:02, 9 kilométer a napi egyenleg. Nem túl fényes, valóban, de cserébe legalább nem is esett túl jól. Anyut talán végre sikerült kicsit felpiszkálni a gyalázatos eredményekkel és mostanság majd több iramot futunk, hogy a versenyeken ne égjünk majd, mint a rongy. Azért nem volt rossz és a pletykálás is rám fért már, ami közben természetes. Holnap suliba megyek délelőtt, de tervezem, hogy legalább egy 4,5 kilométeres körre kimegyek. Ha bírom, akkor próbálom kicsit meghúzni a távot. Ha nem jön össze se baj, majd szombat délelőtt.
Érdekes egyébként, hogy mostanság a súlyom mennyire szépen beállt. Napról napra ugyanannyi, pedig az edzések kicsit ritkultak és a kaja jócskán több lett. Kérdés egyébként, hogy csak időlegesen küzd meg a rengeteg tápanyaggal, vagy megtanulta kezelni a mennyiséget. A combom szépen szálkásodik, előbb-utóbb tényleg csinos leszek. Szeretnék majd valamikor egy pár kilótól megszabadulni, hátha jobban menne a futás.

09.14 újabb szünet

Fontolgatom a kétnaponkénti edzéseket, hogy talán erre kellene átállnom. Ellene szól, hogy este olyan voltam, mint egy kosár kukac, mindenfelé kúsztam-másztam, nem fértem a bőrömbe. Sajnos már nem tehettem semmit a munkahelyen, így ki kellett tartani reggelig.

09.13 hegyi mászkálós

Készültem fel a hegyre futni. Elsőként is jól telezabáltam magamat, aztán nekiindultam. Éjszakára dolgoztam persze, mikor máskor is érdemes hegyre rohangálni??! A páromnak azt mondtam, egy óra és itthon vagyok. Kicsin múlt, hogy 10 perc alatt nem sikerült visszaérni. Elindultam és azt éreztem, hogy én ezt nem... nem volt jó, nem vitt a lábam, nem bírtam kifutni a parton, gyalogosra vettem a figurát. Hamarosan eldöntöttem, hogy még valószínűleg a triatlon utóhatásait nyögöm, így nem veszem túl tragikusra a figurát, amit bírok futok, amit nem, azt sétálom. Ha jól esik, szintén séta. Végülis 1 óra és 20 perc alatt tettem meg a nem egészen 12 kilométeres távot, de nem érdekelt. A végére már úgy futottam, mint a nyúl, egészen belejöttem és ez az, ami számít. Hazaérve borzalmas rosszullét jött rám, valószínű a tele gyomor eredményeképp, de végülis egy óra alatt összeszedtem magamat.

09.12 Triatlon utáni pihi

Nem csináltam semmit. Fájt mindenem. Szenvedtem. Ez a minimum, ennyi járt.

09.11 TRIATLON

Megrendezték az első ózdi triatlont. Az eseményt kétféle szempontból is tudom értékelni, így teszem is. Reggeltől ott kóricáltam a rendezőkkel, végigizgultam a futópálya mellett a kicsik versenyét, aztán a kicsit nagyobbakét, vigyorogtam a rendezőséggel, hoztam-vittem a vízet, híreket, miegymást, kifejezetten jól szórakoztam, nagyon tetszett az esemény, ha nem lettem volna nevezve, máris megjön a kedvem. Rengeteg rendezőségi tag nyüzsgött mindenfelé, biztosítva a zavartalan versenyzést. Elrepült a délelőtt, tényleg nagyon jól éreztem magam.
Aztán eljött a kora délután, a saját korcsoportom versenye. Elindultam. Négyen lányok és jópár férfiember szállt ringbe a 18-35 éves korcsoportban. Elsőként az uszodában kellett bizonyítani, hogy képes vagyok 600 métert leúszni valamiféle úszásnemben. Sikerült! Lányok közül harmadikként hagytam el az uszodát, már ez is mélyen megdöbbentett. Pedig szakszerűségben mélyen alulmaradtam a fekete bikinimben a márkás fürdőruhákkal és úszószemüvegekkel szemben. Ezek után gyors felöltözés és máris bringára pattantunk. 18 kilométer várt rám. Szintén mindenki más versenybiciklivel (és bicikli-jártasságival) érkezett, én kölcsönkértem anyu mountain bike-ját, ami ugyan szép piros, viszont elég masszív példány. Szeritem igazából ez semmin nem változtatott volna sokat, ha olyan jól bringázok, dehát azt sem sokat tettem már évek óta. És még így is beértem, bár utolsóként és indultam a harcba a futópályán. Volna. De nem vette a levegőt a tüdőm és nem mozdult a lábam, kész horror. Két körömbe került a négyből, mire magamhoz tértem. A végére már egészen peckesen kocogtam körbe-körbe, miközben a komplett pályabíróság engem locsolgatott, így végül a megtisztelő negyedik helyet foglaltam el abszolút női korcsoportosban (négyből, ugye) és amatőrben a harmadik lettem. Mindezek ellenére harcosan büszke vagyok magamra, mert bár ritka hülye voltam, hogy ennyire edzetlenül belevágtam, viszont be is fejeztem és nem adtam fel, ami állítólag nagy dolog. Valójában nekem nem jutott eszembe, hogy olyan lehetőség is van, hogy feladjam. Na mindegy, részvétel a fontos és az megvolt és bár szörnyen szenvedtem, a végére értem és a terv, hogy jövőre készülök is, mielőtt megyek. Szörnyű volt, rettenetes, de tényleg. De nagyszerű, hogy kibírtam. És nagyszerű, hogy milyen szépen fog ez fejleszteni rajtam.


09.10 triatlon előtti pihi

Rápihentem egy napot. Ha tudtam volna, hogy mi vá rám, egy év is kevés lett volna.

2011. szeptember 9., péntek

09.09 icipici csalomfutás a szép álmokért

Ma elvileg már pihinapot kellett volna tartanom, tudom én, tudom, hogy hallgatnom kéne az okosabbakra, főleg olyankor, mikor olyasmiről van szó, amihhez én nem is konyítok. Márminthogy a versenyzés, ami előtt két nappal pihenőt kell tartani és maximum szaunázni, vagy masszázst venni. Ez mondjuk a maraton, én meg csak egy minitriatlonra készülök, dehát úszni azt nem nagyon tudok, mint ahogy bringában sem tekinthető aktív felkészülésnek az évente megtett egy kirándulás, ígyhát ez is elég lesz nekem. És mégsem hallgatok az okosabbakra. De hogy is fekhetnék úgy a kis ágyamba megint, hogy tele vagyok energiával és feszültséggel?? Emellett rá kellett döbbennem, hogy a futás szépségét nem is feltétlenül az adja, amikor a melótól kétszeresére dagadt lábbal kínlódom fel magam egy emelkedőn , miközben összeszorított fogakkal vicsorítok... hanem az, ahogy érzem magam az életem minden percében. Az, hogy míg mások álmosan hunyorognak reggel, én tele vagyok energiával és zenehallgatás közben vadul dobolok az asztalon, ahogy szélesen vigyorgok, akárhányszor eszembe jut az előző esti szivárvány, kutya, macska, siklórepülő, a sötét park árnyai... munka után ugyan kipukkanok, de aztán egy-két óra alatt összeszedem magam és ugyanúgy pörgök tovább. Imádom, hogy erős vagyok, fitt, boldog, hogy ezt nem győzöm ismételgetni, annyira igaz és remélem, hogy lesz, aki fejbe vág egy bottal, ha egyszer abbahagyom a mozgást. Nem akarom elveszíteni ezt az örömet soha többé. Nem ragaszkodom hozzá, hogy az agyam minden szegletét mindig ez töltse ki, de ahhoz nagyon is, hogy a mozgás az életem fontos része maradjon. A mai minifutás: kb 4,5 kilométer, 24:20. Heti adag eddig: 11+12+4,5=27,5 km.



Jahh, nem is újságoltam még, hogy a Nike-on találkoztam Monspart Saroltával. Fel sem ismertem akkor, csak később jöttem rá, hogy az a kék pólós, lelkesen kiabálva szurkoló, idősebb asszony ő volt.
Nem semmi ez a nő. Szurkol, buzdít, edzésterveket ír és támogatja a hospice-alapítványt, sport-nagykövet is, vagy micsoda. Pedig már egyáltalán nem fiatal és mégis, annyi energia van benne, amennyi itt nálunk öt nőben sincsen összesen. Mélységesen csodálom, hogy képes volt ennyire fiatal és lelkes maradni. Nagy példakép és csak nagyon kis részben a futás miatt.

2011. szeptember 8., csütörtök

09.08 tyűdegázvolt futás

A szokásos Hangonyvégéig-futás volt soron a mai napon. Mentem volna tovább is, ha bírok, de eddig se igazán bírtam. 12 kilométert tettem meg, elég gyér tempóban, 78:10 perc alatt, bár ebben már a belesétálások is beleszámítanak na és a hirtelen hasmenés miatti villámtempójú megállás... Nagyon rosszul esett, szerintem már megint túledzettem magam. És akkor itt a nyakamon a triatlon, ami miatt se pihenni nem tudok rendesen, se edzeni a nyavalyás sparra, egyszóval tiszta öröm az élet. Csütörtök van és vasárnapig már nem igazán kellene edzeni, úgyhogy holnap-holnapután pihengetés, lazítás, pilates és más nyalánkságok következnek.

2011. szeptember 7., szerda

09.07 Bodyrock - Poker Face

Nahh, pont a Poker Face az, amit nekem nem igazán sikerült vágnom közben. Futásra sajnos nem maradt idő, mert eltoltam fetrengéssel az egész napot. A nappalosban végig álló munka jutott, úgyhogy fél hatkor sikerült annyira embert faragnom magamból, hogy meg is mozduljak. Akkor meg elmentem a zanyuékhoz és jól leragadtam pletykálni. A sötétben futásból viszont nagyon-nagyon elegem van. Így hát ma erősítve intervalloztam Zuzanával. És szerintem a futás akkor sem fájt volna ennyire, ha végigiramozom. Régebben már csináltam ezt a workoutot és már akkor is nagyon szerettem, de nagyon szenvedtem közben. Most speciel úgy érzem, hogy rögvest leszakad a petefészkem és ezt nem plátói értelemben gondolom, hanem tényleg fáj. Néha előfordul, ha agyonhajtom magam. Az agyonhajtás ellenére úgy érzem, hogy tudtam volna többet is, ha nem vagyok ilyen lusta. Kivéve a székes lábemelgetést, mert abban súrolom a határaimat. De a surfer, az 1-2-3 push up és a ninja jump mehetett volna jobban is. Legközelebb megy is. Jahh, az eredmények mögé zárójelben a legutóbbi alkalom eredményeit mellékelem. Szerencsére most mind jobb, különben a kardomba is dőlnék.

Fat Burning Poker Face Workout


Az eredmények:
Surfer: 14, 10, 11, 12 (10, 7, 8, 8,)
Round kick& knee crunch (left):19, 19, 19, 19 (15, 18, 16, 16)
Round kick& knee crunch (right):20, 20, 18, 19 (17, 18, 15, 16)
1-2-3 push-up:12, 10, 12, 11 (9, 9, 9, 9)
ninja jump&sandbag pick up:7, 9, 8, 9 (7, 7, 7, 6) És legutóbb még nem tudtam megcsinálni a ninja jumpot rendesen.

Egyébként el kell mondjak valami számomra nagyon fontosat: már nem fogyókúrázom, nincsen rá szükségem. Sőt, ha jól belegondolok, már nagyon régen nem teszem. Ez persze nem azt jelenti, hogy azt eszem, mint minden normális emberfia, nem is én lennék. Sok mindenben megmaradok a diétás-egészséges változatnál, ez már teljesen természetesen jön számomra. Majd idővel aztán alakul, amerre akar, most nagyon jó így. Erős vagyok és nagyon fitt, mi kell még?? Jahh, persze. Boldog is.

2011. szeptember 6., kedd

09.06 tervek a Sparra

Mostanra meglehetősen biztossá vált, hogy október 2.-án a Spar maratonon váltóban ismét 21 kilométert futok. Ez meglehetősen boldoggá tesz, mivel az volt a vágyam, hogy azt a  gyenge Nike félmaratoni eredményt kicsit javítsam. Szeretnék 2 órán belül végezni, az már boldoggá tesz majd. Abba már teljességgel blenyugodtam, hogy a hétvégi triatlon ebszolút vesztese én leszek, de sebaj, valakinek azt is kell. Más újság? Még sosem dicsérték az alakomat. Voltam már cuki, szép pofijú, sovány, főleg pedig duci, de hogy jó alakú??? És ezt majdnem harminc évesen kell megélnem? Nagyon jó. Ugyanis most dicsérik. Nem egyen, hanem többen, bár kizárólag fiúneműek, de attól még nem semmis az ítélet. Most azt hiszem, megyek futni. 60 perc futás a mai penitencia, elvileg olyan 11 kilométert tervezek ezalatt, de ha nem jön össze, hát üsse kánya, fő az edzés és a jó hangulat. Na és hogy ne haljak meg a Sparon... úgyhogy jó lenne azért teljesíteni edzéseken is...uhhh

Kimentem, futottam, nem is tudom, hogy szenvedtem, vagy élveztem a dolgot, azt hiszem, hogy kb. felváltva történt. Agyalágyult módon az egy órás, egyenletes futást bekombináltam a kedvenc nike interval-edzésemmel, amiből egy elég kegyetlen kis edzés sült ki, néha picit be is mondtam az unalmast, de végülis egészen jól bírtam. Idő: 1 óra. Táv: 17kör+odaút (10,2+0,8km kb.) +lehűlésként a visszaút. Ez 11 km/órás sebesség, azaz kicsit kevesebb, mint 5 és feles perceim voltak. Nálam ez kifejezetten jó. Meglátom, mire jutok ki a negyedik hét végére. Holnap úszni és biciklizni is kellene végre, mert a triatlonon nagyon beégek.

2011. szeptember 5., hétfő

09.05 hát semmi küli, fájok, szusszanok

A tegnapi félmaraton után ma még nem sikerült megmozdulnom, mindenféle olyan porcikáim fájnak, amik egyáltalán nem gondoltam, hogy fognak még, aztán meg mégis, tessék. Mindjárt csinálok egy jól megérdemelt kis nyújtási szekciót, azt hiszem, mert azért szegény ízületeimnek, izmaimnak ennyi mégiscsak jár. Aztán holnap kezdődik a halálos tortúra, ugyanis fel kellene készülnöm a vasárnapi minitriatlonra. Amire ha egy hónapja kezdek el felkészülni, már az is jócskán késő lett volna. Na de mindegy, azzal próbálom tartani magamban a lelket, hogy valakinek utolsónak is kell lennie. Csakhogy én nagyon szeretnék tisztességes utolsó helyezett lenni, olyan, aki lassan, de azért mégiscsak célba ér időn belül. Ezért esz az ideg. Holnap keddi nap, fogalmam sincs, hogy mit csinálok. Futni imádnék, de mivel a dolognak az a része megy, így valami másba kellene kezdeni. Arra gondoltam, hogy vasárnapig még kétszer is eljuthatok úszni és legalább azt megtudom, hogy egyben le tudok-e 24 hosszt nyomni. Az azért már tényleg iszonyúan ciki, ha nem. Aztán meg bicajozni is kellene, lehetőleg a leendő versenypályán.

Találtam egy nagyon jó kis beolvasós cikket a pilates blogon a kövérségről, íme:
MAGYARÁN A KÖVÉRSÉGRŐL


Sikerült mozognom egy egészen kicsikét azért ma is, iszonyú rövid volt, de nagyon megizzasztott, elfárasztott, pont ilyet akartam:
Exercise Challenge - Side Burpees
Az időm 08:04:87 lett, amivel megelőztem Zuzana 08:09-ét, bár azok nyilván szebb és szabályosabb burpeek voltak. Legközelebb én is még ügyesebb leszek, de most irány az ágyacskám.

09.04 BUDAPEST FÉLMARATON

Megbűnhődtem mindenért, minden felesleges falatért, kihagyott edzésért, ellazsált napért, még a jövő összes elkövetendő és el sem követendő vétségeiért is. Tényleg mindenért és mindezt az 5. és a 10. kilométer között. Addig még csak pipec volt a dolog, a tízedik után már minden mindegy volt, de az az öt kilométer maga volt a pokol. A hőfok is igazodott ehhez, 30 fokban tapostuk a betont. Nyilvánvalónak tünt, hogy ez tényleg egy óriási buli minden jól felkészült versenyzőnek, a bíztatók, zenekarok, maga a városkép is egy óriási vonzerő lehet. De ha nem készültél eléggé, tényleg a poklot kapod. És ezzel együtt is öt perccel a beérkezés után már a következőt fontolgattam, miközben majdnem sírtam a kimerültségtől. Most úgy néz ki, hogy egy hónap múlva a Spar-on már nem tudok indulni 21 kilométeren, mert arra pont nincs felesleges hely, maratont pedig egyenlőre képtelen vagyok futni, bármennyire is szeretnék. Ez mindkettő meglehetősen elkserít, de abban bízok, hogy csak lesz valahogy, mindig van. Hosszabb beszámoló is várható a versenyről, ha épp rámtör a beszámolhatnék, meg a képfeltölthetnék, de mivel egyetlen olvasója sincs a blogomnak, így esetleg eltekintek attól, hogy magamat ilyen módon is tájékoztassam az eseményekről. Meglátom, most viszont alszok.

Jajjajjj, azt bezzeg elfelejtettem említeni, hogy 02:13:49-et futottam bruttó időnek, ami egy 02:08:06-os nettó idő. Nem túl jó.

09.03 harmadik semmittevős

Még mindig nem mozdultam. Délelőtt filmeztünk, délután dolgoztam, este aludni kellett, még egy kiadós nyújtásig sem jutottam el. Restellem, de tényleg, ez már jócskán sok a pihenésből.

09.02 második semmittevős

Meg sem rezdültem. Eddigra sikeresen meggyőztem magamat, hogy a sikeres félmaraton titka a semmittevés, ha jó alaposan kipihenem magamat, minden rendben lesz. Tésztát eszegettem és a munkán kívül nagyjából ennyi tevékenység volt, amire rá bírtam venni magamat.

09.01 rápihenés, első nap

Nem csináltam semmit. Roppant élvezettel, bár bűntudatban fetrengve dolgoztam a glikogénraktáraim feltöltésén.