2011. szeptember 9., péntek

09.09 icipici csalomfutás a szép álmokért

Ma elvileg már pihinapot kellett volna tartanom, tudom én, tudom, hogy hallgatnom kéne az okosabbakra, főleg olyankor, mikor olyasmiről van szó, amihhez én nem is konyítok. Márminthogy a versenyzés, ami előtt két nappal pihenőt kell tartani és maximum szaunázni, vagy masszázst venni. Ez mondjuk a maraton, én meg csak egy minitriatlonra készülök, dehát úszni azt nem nagyon tudok, mint ahogy bringában sem tekinthető aktív felkészülésnek az évente megtett egy kirándulás, ígyhát ez is elég lesz nekem. És mégsem hallgatok az okosabbakra. De hogy is fekhetnék úgy a kis ágyamba megint, hogy tele vagyok energiával és feszültséggel?? Emellett rá kellett döbbennem, hogy a futás szépségét nem is feltétlenül az adja, amikor a melótól kétszeresére dagadt lábbal kínlódom fel magam egy emelkedőn , miközben összeszorított fogakkal vicsorítok... hanem az, ahogy érzem magam az életem minden percében. Az, hogy míg mások álmosan hunyorognak reggel, én tele vagyok energiával és zenehallgatás közben vadul dobolok az asztalon, ahogy szélesen vigyorgok, akárhányszor eszembe jut az előző esti szivárvány, kutya, macska, siklórepülő, a sötét park árnyai... munka után ugyan kipukkanok, de aztán egy-két óra alatt összeszedem magam és ugyanúgy pörgök tovább. Imádom, hogy erős vagyok, fitt, boldog, hogy ezt nem győzöm ismételgetni, annyira igaz és remélem, hogy lesz, aki fejbe vág egy bottal, ha egyszer abbahagyom a mozgást. Nem akarom elveszíteni ezt az örömet soha többé. Nem ragaszkodom hozzá, hogy az agyam minden szegletét mindig ez töltse ki, de ahhoz nagyon is, hogy a mozgás az életem fontos része maradjon. A mai minifutás: kb 4,5 kilométer, 24:20. Heti adag eddig: 11+12+4,5=27,5 km.



Jahh, nem is újságoltam még, hogy a Nike-on találkoztam Monspart Saroltával. Fel sem ismertem akkor, csak később jöttem rá, hogy az a kék pólós, lelkesen kiabálva szurkoló, idősebb asszony ő volt.
Nem semmi ez a nő. Szurkol, buzdít, edzésterveket ír és támogatja a hospice-alapítványt, sport-nagykövet is, vagy micsoda. Pedig már egyáltalán nem fiatal és mégis, annyi energia van benne, amennyi itt nálunk öt nőben sincsen összesen. Mélységesen csodálom, hogy képes volt ennyire fiatal és lelkes maradni. Nagy példakép és csak nagyon kis részben a futás miatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése