A tegnapi félmaraton után ma még nem sikerült megmozdulnom, mindenféle olyan porcikáim fájnak, amik egyáltalán nem gondoltam, hogy fognak még, aztán meg mégis, tessék. Mindjárt csinálok egy jól megérdemelt kis nyújtási szekciót, azt hiszem, mert azért szegény ízületeimnek, izmaimnak ennyi mégiscsak jár. Aztán holnap kezdődik a halálos tortúra, ugyanis fel kellene készülnöm a vasárnapi minitriatlonra. Amire ha egy hónapja kezdek el felkészülni, már az is jócskán késő lett volna. Na de mindegy, azzal próbálom tartani magamban a lelket, hogy valakinek utolsónak is kell lennie. Csakhogy én nagyon szeretnék tisztességes utolsó helyezett lenni, olyan, aki lassan, de azért mégiscsak célba ér időn belül. Ezért esz az ideg. Holnap keddi nap, fogalmam sincs, hogy mit csinálok. Futni imádnék, de mivel a dolognak az a része megy, így valami másba kellene kezdeni. Arra gondoltam, hogy vasárnapig még kétszer is eljuthatok úszni és legalább azt megtudom, hogy egyben le tudok-e 24 hosszt nyomni. Az azért már tényleg iszonyúan ciki, ha nem. Aztán meg bicajozni is kellene, lehetőleg a leendő versenypályán.
Találtam egy nagyon jó kis beolvasós cikket a pilates blogon a kövérségről, íme:
MAGYARÁN A KÖVÉRSÉGRŐL
Sikerült mozognom egy egészen kicsikét azért ma is, iszonyú rövid volt, de nagyon megizzasztott, elfárasztott, pont ilyet akartam:
Exercise Challenge - Side Burpees
Az időm 08:04:87 lett, amivel megelőztem Zuzana 08:09-ét, bár azok nyilván szebb és szabályosabb burpeek voltak. Legközelebb én is még ügyesebb leszek, de most irány az ágyacskám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése