2017. június 11., vasárnap

06.11 nádban hadzsimás futóka

Mentünk ma futni a szemközti dombra. Jól esett, jól is ment, csak folyton megálltam tájat csodálni,

2017. június 10., szombat

06.10

Ez ugye sportolós blog...szóval lusta nap délutános műszakkal. Rohadt jól indult, estére meg már nem is volt jó.

2017. június 9., péntek

06.09 nem tudom...

Futottam tíz laza, kényelmesen hatperces kilométert. Nagyon kellett már, csak úgy pörgött az agyam végig.

06.08 kipihenős

Kicsit másnapos, semittevős, boltbanlődörgős, szolibanfetrengős, dögöljönmamegamunka-nap. De azért dolgoztam. Untam.

2017. június 8., csütörtök

06.07 műszakbulis

Sport ma nem volt, legfeljebb dombmászás. És a helyzet elég zavaros. De nagyon jó kis délután volt.

2017. június 7., szerda

06.06 Tekerős nap

A terembe még mindig nem jutottam le, viszont meglehetősen jól, csak rövidre sikerült a nap.

2017. június 6., kedd

06.05 fáradt futás

Lehet, hogy az éjszakás műszak és a még mindig ki nem pihent Balaton az oka, de ma bizisten végigrinyáltuk a futást. Hogy jaaajj, de jó lenne futni, dehát nem és nem megy.

2017. június 5., hétfő

2017. június 4., vasárnap

06.03 barátnős nap

Miután egész délelőtt aludtam szinte az esti műszak miatt, majd egész délután a boltokat jártuk, még futotta egy kis esti futósra a környéken. 14 barátnős kilométer az enyém mára, ha már futótárs1 cserben hagyott...ami megvallom, elsőre zokon esett. De behajtom!

06.02 megdiagnosztikáztak

Igen, szóval volt ott testzsírmérés (amitől sokkot kaptam), futkosás padon, folyt a fülcimpámból a vér, amiért is fagyival kárpótlódtam és szaladgáltam futópadon. Tetszett amúgy, még a négy kamera sem kavart fel az arcomban. Merthogy filmre is lett véve a buli, hiszen ilyen apropóból történt. Később pedig ismét a szórakozásé lett a nap. Ami tök jó. De már teljesen el vagyok züllve.

06.01 pihi

Parancsba kaptam, hogy a pénteki diagnosztikára pihenjek rá. Szóval rápihentem.

2017. május 31., szerda

05.31 Kihívás Napja

Ahogy tavaly, úgy az idén is elvállaltam, hogy a rúddal kint leszek a stadionban ebből az alkalomból. Abból a szempontból sikeres napot zártam, hogy a kislányok nagyon élvezték a játékot és én sem éreztem túl rosszul magam. Egyre több a visszajáróm, ez öröm. Kicsit kevesebb türelmem volt hozzájuk, mint szerettem volna, de mit lehet tenni??!
Köszönöm azoknak a felnőtteknek, akik tartották bennem a lelket egész nap a társaságukkal, mert nagyon nagy szükségem volt rá.
Véradásról elküldtek, újra a fránya alacsony hemoglobin (112-118). Szerencsére csak egy hónap eltiltás.
Este pedig adtam a földi örömöknek az év első szalonnasütésével.

05.30 Csodák a Bükkben

Épphogy túljutottam egy elátkozott munkahelyi napon zsongó fejjel, szétdúlt idegrendszerrel, indultunk terepfutni, Peti, Gábor és én. Jó kis kört mentünk: Szilvásvárad-Katonasírok-Őrkő-Tarkő-Istállóskő-Szalajka-Szilvásvárad. Felért egy hibernálással.

05.29 ellébecolt m-nap

Felkeltem, nem találtam a helyem. Készültem futni. Nem mentem. Készültem terembe is, bár magam sem gondoltam túl komolyan. Oda sem mentem. A rúdra tudtam, hogy muszáj lesz felkapaszkodnom, mert három hónapja nem jártam rajta és elvállaltam, hogy szerdán a Kihívás Napján kint leszek vele. Muszáj volt legalább az alapokat átnéznem.

2017. május 29., hétfő

05.28 Kékesi Terepfutás

Már alig vártam a hét végét. Még dög fáradt vagyok a Balatontól, miközben azt látom, hogy a többi egyénis már félmaratonokat fut, javában edz...lehet, hogy ezt teszi az alapos felkészülés.
Én meg csak egy öt kilométeres versenykére mertem nevezni, fel a Kékesre terepen.
De kezdem az elején. A népes kompániából csak ketten vállaltuk ezt a megmérettetést Gáborral, mindenki más az előző napi Kékes Csúcsfutást pihente ki.

2017. május 28., vasárnap

05.27

Dögfáradt kínlódás otthon, majd melóban. Mint aki ezer éves! Szurkoltam a csúcsfutóknak a gépem előtt, sporttevékenységnek tessék ezt betudni! Más nem történt, de már alig vártam a "hétvégét". A termes bohóckodástól van egy kis izomlázam, de az bőven belefér.

2017. május 27., szombat

05.26 Első nap a teremben...

...marha sok idő után. Kicsit az visszhangzott a fejemben edzés közben: "Ez a hely többé már nem az otthonom". Persze sose volt az, de volt időszak, mikor nagyon sok időt ott töltöttem és nagyon szerettem. Mostanra valahogy megváltozott a hely hangulata. De azért marha jó kis hirtelen halált raktam össze magamnak:

2017. május 25., csütörtök

05.25 még fáj

...itt is, ott is. Szóval akartam ma menni futni, de nem mentem, mert találtam egy jó kifogást, hogy miért nem. Mert sérülten nem futunk!
De azért alakul-alakul, azt hiszem.
Írtam Istvánnak, a korábbi edzőtermi edzőmnek, hogy mennék vissza a kezei alá, gyenge vagyok mint egy kismacska és a Spartan Racek a nyakamon. Börpiket kell csinálnom! Sokezer börpit!
Csak előbb kialudnám magam...ehelyett munka.

05.24 miniregeneráló

Ma futottam 3,3km-t. Hihhetetlen táv! És még nem vagyok gyógyult, mindenfelé fáj. Viszont megnyugodhattam, nem maradtam úgy, 7 km/h-s sebességen. 6 perces alatti ezrekkel hasítottam mind a 3300 méteren.

2017. május 23., kedd

2017.05.19-21 Ultrabalaton egyéniben

Mivel felkészülésképpen beszámolókat olvasgattam heteken át, ezért tudom, így kell kezdeni: Ha nem vagy rá kíváncsi, ugorj egyből az Ultrabalatonos részhez, de én fontosnak érzem, hogy elmondjam, miért és hogyan kerültem szombat hajnali öt órakor a karámban tülekedő népek közé, rajtra várva.
Ja és pont mivel felkészülésként beszámolókat olvasgattam, ezért írok. Mert hátha valaki örül még majd neki, amikor felkészül az elsőre. Nekem sokat adtak technikailag is, mentálisan még inkább.