Lehet, hogy az éjszakás műszak és a még mindig ki nem pihent Balaton az oka, de ma bizisten végigrinyáltuk a futást. Hogy jaaajj, de jó lenne futni, dehát nem és nem megy.
Egyébként terepen kóvályogtunk és vadul imádkoztunk, hogy hamar vége legyen. Pedig a táj csodás, mint mindig na és a panoráma a hármas kereszttől! 13 szenvedős, de nem feladós kilométer a miénk mára, állítólag dögmelegben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése