Felkeltem, nem találtam a helyem. Készültem futni. Nem mentem. Készültem terembe is, bár magam sem gondoltam túl komolyan. Oda sem mentem. A rúdra tudtam, hogy muszáj lesz felkapaszkodnom, mert három hónapja nem jártam rajta és elvállaltam, hogy szerdán a Kihívás Napján kint leszek vele. Muszáj volt legalább az alapokat átnéznem.
Nem is csalódtam, párszor majdnem fejre pottyantam. Szar dolog az újrakezdés. Technika a helyén, de a vállam, karom becsuklik, nem bír, majdnem kitéptem tőből a karomat, mert az ízület nem számított a komplett testsúlyra...jó lesz az, csak türelem.
Maximum egy órát bírtam. Most nincs az érdeklődésem homlokterében, pedig nem ártana. De jelenleg alig várom, hogy legalább egy huszast fussak bedugott füllel, aszfalton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése