Reggel az öcsém munkába indult, mi meg engedélt kaptunk, hogy a környéken kóricáljunk, de csak szigorú vigyázállásban... :D
Először is vettünk a Tescoban reggelire bagettet és humuszt, majd a parkban elfogyasztottuk, miközben nagyokat csodálkoztunk mindenen. Aztán bementünk a Sportsdirectbe és seggére vertünk egy nagy valag pénznek. Ez egyébként nem oldotta meg a problémám. Eddig azon ayaltam, milyen futócipőt vegyek, terep, vagy beton??! Vettem egy terep- és egy betonra való futócipőt. És a betonra valóra rákattantam, így már nem akarok betonon futni benne, hanem használni utcára és most megint kell egy betonra való futócipő... tiszta gáz... :D :D
És aztán megnéztük az indiai negyed egy részét, azaz azt inkább még előbb. Aztán a Wembley stadiont és már jött is az öcsém, hogy városnézni repítsen minket a csoda piros, emeletes busszal. Új táskával, új cipőben. És megnéztük a csatornát, ami majdnem a legkedvencebbem lett a díszes kicsi hajókkal és a sétánnyal. Aztán Candemet, ami felidegesített, mert már nem vehettem semmit és azt úgy nem ér... de legalább ettünk indiait és thai kaját is. Felfedeztem a kicsi, hülye zacsis csokik által közvetített örömforrást. Komoly hiba... végül megcsodáltuk a Big Bent alkonyatkor, majd a hídról is, végül hazamentünk valahogyan... de hogyan??? nem emlékszem...nem lehetettem fáradt, ááá, hol??? :D
Jajj-jajj, szenilis lettem tényleg vénségemre...ajjajjajjj... megnéztem a képeket memóriafrissítés végett és beugrott: tehát: jártunk még különféle tereken, nagyokat sétáltunk, megnéztük a Trafalgár-teret, bementünk a Galériába, néztünk soksok szépet, de gyorsan kellett, mert a fiúk nem bírták jól cérnával... aztán jött Big Ben és a hazaút. Mentünk vagy 20-30 kilométert...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése