02.25 I'm a superhero! -futás

Bazi nagy hős vagyok, de tényleg. Tegnap este 8-kor futni indultam, 5 napi nappalos műszak után, kicsit még betegen, közel a vészes napokhoz, álmosan, hullafáradtan. Mintha húzott volna vissza az ágyam, de akkoris elhatároztam, hogy edzeni márpedig kell, ha nem sokat, ha lassan is, de kell. Elindultam, nem következett be a szokásos csoda, semmivel sem lett jobb 2 kilométer után. Fájt és elég lassan ment. Valami nem volt teljesen rendben az achillesem és a csípőm környékén sem. Ilyenkor olyan érzés, mintha 20 évvel lennék idősebb a reális koromnál. Küzdöttem és nem adtam fel és körülbelül 5 kilométerkémet lekocogtam. Tettem bele két aprócska emelkedőt is, hogy kicsit nehezítsek a feladaton. Mire végeztem, tényleg egy bazi nagy hősnek éreztem magam. Könnnyű a jó napokon kimenni és küzdeni, de az igazi nagy dolog akkor is kitartani, mikor egyáltalán nem esik jól. Most büszke voltam magamra.