2012. február 2., csütörtök

02.02 szibériai kalandok- futás

Mikor beszámoltam az ismeretségi körömnek arról, hogy futni készülök ma menni, mindenki sokkot kapott, elrémült, próbáltak lebeszélni. Ezek után megkérdeztem egy futóklubos srácot a munkahelyen, hogy ő szokott-e, megy-e ilyen időben - persze, hogy szokott- és bezsebeltem pár tanácsot tőle egyujjas kesztyűkről és zsíros arckrémekről. Összefutottam a futópartnernőmmel, őt is kérdeztem, hogy biztosan megyünk-e, mondta, ő már volt kint kétszer a héten. Úgyhogy mentünk.
Tapasztalatok: Jobban felöltöztem, mint szoktam. Ez annyit tesz, hogy cicanaci, felette egy vékony tréninggatyó, sportmelltartó, hosszú ujjú vékony felső, felé egy másik hosszú ujjú felső és egy mellény. Bokazokni, futócipő, sál, kesztyű. Elkelt volna egy sapka, vagy fülmelegítő néha, de nem volt vészes. Ezzel az öltözékkel nekivágtam a kalandnak. Nem fáztam, kellemes volt. Igazából már nem is értem, mért hagytam magam megijeszteni, szerintem futottam én már ilyen időben tavaly is. Fontos, hogy zsebkendő legyen nálam bőven, mert ebben az időben folyton folyik az ember orra. Megállni nem érdemes és persze nem kell csodálkozni, hogy a hóban tapicskálva és a hideget belélegezve nem egészen a szokásos teljesítményt hozzuk, de nagy élmény, szerettem kint lenni. Kb. 10-12 kilométert futottam, út közben egyszer elugrottunk a stadionból lépcsőzni is, kétszer felfutottunk a kétszáz-lépcsőn, ez is jól esett. Jött anyu is, bár ő csak 10 körre, voltunk mi, aztán még láttunk két fickót futni, egyszóval vannak elszánt emberek, jó ezt látni. Holnap edzőterem, lábnapozok ismét. Szombat délután a hegyre futunk, vasárnap pihenésképpen ha minden jól megy, kirándulunk és valamikor szeretnék hasazni is egyet. Valóban kellene egy szabadnap már, ma elég fáradt voltam és rosszul ment a futás. Meg egyébként sem árt az néha.
Más: Készülök egy másik, általánosabb blogot létrehozni a sport témájában, ami lényegében egy jó kis cikkgyűjtemény lenne. Meglátom még, de mostanában rengeteg nagyon jó cikket olvasok sport és diéta témában és közben egyszerűen képtelenek az emberek felfogni olyan dolgokat, hogy nincs helyi zsírégetés és lehet nagy súllyal is edzeni, mert az nem káros, ha a lánynemű ember gyerekének is izma nő és nőnemű lény tesztoszteronfokozók nélkül nem lesz ruhásszekrény. Azt sem értem, mért akar a környezetemben mindenki rántott hússal fogyózni. Ja és rettegnek a fehérjétől, nem értik, hogy szedhetem be...egyszóval néhol kicsit túlteng a tudatlanság szerintem. Ha csak egy-két embernél lámpást gyújtok, már úgy fogom érezni, hogy nem koptatom hiába a számat. Habár páran az én hatásomra kezdtek futni, vagy leszokni a cigiről. Ez nagyon jó érzés.

2 megjegyzés:

  1. Jól bírod. Én tuti túlterhelném a lábaimat és lesérülnék... már csak saját tapasztalatból nem nyüstölöm több nap egymás után. És amúgy: ha nem hagysz neki pihenőidőt, sosem fejlődik az izom annyira, mint tudna. Bár lehet, hogy neked még így is, én nem vagyok 12 km-t futó terminátor :))

    VálaszTörlés
  2. Előző évben kitapasztaltam, hogy több nap egymás után futni nem bírok, még 5-6 kilométereket sem, de bízom benne, hogy most hajlandó lesz bírni a testem a három napot egymás után, mert nincs más választása. Futni muszáj, mert már csak másfél hónap van az első versenyig, a lábedzésnek meg itt az ideje. Majd kiderül, hogy hogy megy. A vasárnapot szánom egyébként pihenőnapnak, max kirándulás, vagy hasizom lesz :)

    VálaszTörlés