2012. április 15., vasárnap

04.15 apropó a pihenésre + gyászos km-számláló

Beletelt egy napomba, mire megtaláltam a kifogást arra, hogy miért nem lesz meg a heti futókilométerem és mért tartok ma pihenőnapot. De megtaláltam!


 Azt szokták a futóknak javasolni, hogy minden három hét kemény edzés után tartsanak egy lazább hetet, amikor körülbelül feleannyit futnak, mint máskor. Hát íme, három hétnél már jóval régebben edzek keményen és a heti adagom 23 km-re sikeredett. Az igazság pedig az, hogy kivagyok, elegem van, most nem hajt a lelkesedés sem. Úgy volt, hogy anyuval ma futunk, de lemondta, mert az öcsémet készíti, aki szerdán költözik ki Londonba. Ez végülis eléggé érthető kifogás. Még mindig tart a hasizomlázam, a többi részem alakul, de ez akkor sem normális így. A héten alig bírtam mozogni az izomláztól. Ezúttal úgy döntöttem, hogy a bátor megoldás, ha kiveszek egy plusz pihenőnapot. Reggel kelek, mert indulunk temetésre főváros iránt. Strapás napra számítok, így lehet, hogy két pihenőnap sikerül össze láncban és szerintem ez már nagyon elkelne a háznál, tavaly rendszeresen tartottam pihenős hétvégéket, most meg csak hajtok, mint akinek az élete múlik rajta. Legalább a heti súlyzósaimat tisztességgel megtartottam és nem kezdtem vészes hízásba, de azért majd árgus szemekkel figyelek. Szeretnék visszaszokni kicsit majd az esti pár km-es futásokra, azok sokkal inkább motiválnak, mint ezek a hosszú, nagyon fárasztóak. És nem utolsósorban azok mellett fejlődtem fel olyan szépen.
Csak ne lenne ilyen pokoli lelkifurdalásom...

3 megjegyzés:

  1. Egyet mondhatok: pár napi lazább edzés után meg lehet szokni. Én most itt tartok :))) azért már hamarosan visszatérek, alig várom!

    Ne legyen lelkifurdalásod, valóban okod is van rá, hogy kevesebbet mozogj és a nagy izomlázra sem olyan biztos, hogy jó edzeni! 23 km így is szép.

    VálaszTörlés
  2. Nekem kényszerből nem is megy, kész szenvedés az egész, nincs értelme, csak megy el a kedvem tőle, és egyre nehezebben szánom rá magam a következőre. Viszont pár nap pihenés után csak úgy kívánom, hogy vehessem fel a cipőt.

    A lelkiismereteddel meg beszélj négyszemközt, hogy kicsit vegyen vissza, mert nincs rá oka, hogy cseszegessen! (különben is súlyzós edzéseid megvoltak)

    VálaszTörlés
  3. Köszi a bíztatást ismét mindkettőtöknek, láthatjátok, próbálkozom. Nem könnyű, gyűűűűlölöm az üres napokat. Vissza fogok térni néha az öt km-es futásokhoz, annyit gyengén is bírok. :) A kényszer nálam is az örömöt öli meg nagyon és idővel az egész lelkesedést, de nagyon nehéz nem erőltetni...

    VálaszTörlés