Délelőtt a párral indultam futni, ide a stadionba, én futottam 10 kört és az odaút, azaz 7 km-t, a pár egyhuzamban 2 km-t, amiért le a kalappal, tökre örültem, de aztán már csak 3 kört jött egyesével, állítólag a lába fájt a cipőben, így kicsit kevesebb, mint 4 km-t futott. Azért szép és legalább kimozdult és még nem unta meg, büszke vagyok rá.
A délelőtti 7km-rel elértem a heti 40 kilométeremet, ez így rendjén is volt, de aztán következett a délutáni futás anyuval. Nem tudom, hogy mennyit futhattunk, kicsit több, mint másfél órát voltunk úton, de már elég sokat belesétáltunk és mikor a temető elé értünk, beugrottunk megnézni a nagyszüleim sírját. Én megelőlegezem a 10 km-t, hegyen futottunk egyébként megint, csak másikon. A táj csodás, a hegyoldal néhol szinte irizálóan zöld és a sárga virágok! Gyönyörű.
Ezzel a héten kb. 50 kilométert futhattam, de megeshet, hogy csak 45-öt, nem tudom. A hegyi futás mindenesetre nem egyenlő a városival, sokkal keményebb. A fenekem is az lesz tőle, abban bízok. Hogy teljesen kifacsart az biztos, hogy megúsztam sérülés nélkül az egy csoda, csak már nagyon fáj a fenekem felső része és a vádlim belsője, de ez csak izomfáradtság. Most egy-két napot ki szeretnék hagyni futásból, mondjuk a holnapot kihagyom és holnapután csak egy laza ötös kört nyomok le, aztán hét közepén majd belehúzok megint. Edzőteremben holnap tervezem a lábnapot, de majd kiderül, hogy mit bírok.
Jahh, a tegnapi kikészítős nagyon jó hatással volt, az egy hete picit magas súlyom visszacsúszott a megszokott tartományba, habár azon az áron, hogy előre hozta kissé "azokat" a napjaimat. Vagy mi a szösz...na mindegy, minden öröm és bódoccccság! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése