Sajna jött egy úriember, aki éppen oktatást szeretett volna nekem adni arról, hogy mégis hogyan tricepszezzek, milyen gyakorlatokat csináljak, mért ne mellezzek és ha mégis igen, akkor mit és hogy. Menjek vele futni a hegyre, etcetera, etcetera...kissé elvette az örömöm, de szerencsére a végére lelépett és így teljes nyugalomban fejezhettem be az edzést. Jól esett, az irgalmatlan izomlázak múlóban, így sokkal élvezetesebb edzésem keveredett, mint mostanában bármikor. Úgy érzem, hogy a fenekem szeretne egy kis edzést-kínzást, így majd meglátom, hogy mit tehetek érte. Lehet, hogy nem sokat, mert még futásom van hátra a héten, nincs minden nap edző terem, akárhogy szeretném.
Most olvastam a többi blogolós mai sorait, kiadósan meghatódtam. Annyira tetszik nekem az, ami történik, szép ez valahol. Szép, ahogy egymást támogatja, segíti lelkiekben egy éppen kialakuló közösség néhány tagja, néha már nemcsak a sportban, hanem az életben. Közben pedig mélyen csodálkozom, hogy a kemény, határozottan metálozott ( :P ) sorstársak némelyike velem együtt milyen sok görccsel, kisebbrendűségi komplexussal küzd, talán többel, mint az átlag nem sportoló, valagát a tévé előtt pihentető többség. Én is naponta megküzdök ezzel és látom, ahogy más területeken tehetséges, vagy csak lelkes emberek szárnyait is tördelik...így hát most én is megosztanám a számomra leginkább idevágó dalt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése