Nagyon hirtelen jött ez a futóverseny. Először úgy volt, hogy mindenképp megyek, de lehet, hogy csak váltóra. Aztán úgy, hogy félmaratonra. Aztán lesérültem, de reméltem, hogy időre felgyógyulok. Később még jobban lesérültem. Végül eldöntöttem, hogy ezt kénytelen leszek kihagyni, az utolsó három hét alatt nem is edzettem, még hobbikocogni is csak kétszer mentem le. Két nappal a verseny előtt kiderült, hogy szabadnapom lesz és éppen akkor kérdezték, hogy megyek-e. Hát persze, hogy igent mondtam! Pedig azt sem tudtam, hogy tudok-e egyáltalán futni, van-e még sérülés. Tudom, meggondolatlan vagyok, de annyira vágytam már a futásra, a versenyre, kimozdulni itthonról, csinálni valami izgalmasat! És nem csalódtam. Irgalmatlanul megszenvedtem a versenyt, ahogy vártam, párszor azt hittem, hogy nem fog menni, mert nem bírom, fáj a bokám, de végül sikerült és bírtam és imádtam! Csodás idő volt és teljesen igazat kell adjak azoknak, akik azt mondják, hogy a kis versenyek jók. Szuperül éreztem magam, mindenféléket kaptunk és nyertünk és 5. lettem abszolút női kategóriában! És ami a legfontosabb, egy csomót javítottam a saját időmön, 1:55:17-es időt futottam, ami legalább 11 perccel jobb, mint legutóbb. Tavasszal szeretném 1:45 körülire tornászni a dolgot, ha tudom és a végső cél az 1:40 alá vitel.
Egy impresszionista pillanat:
Az eredményhirdetés. Meglehetősen megdöbbentem, de borzasztóan örültem neki:
Jahh, hogy el ne felejtsem: a többiek is nagyon ügyesek voltak. A párom is, aki ennyire tehetségesen fényképezett és türelmesen várakozott és tudta, hogy mikor és mihez kell gratulálni. Plussz meghallotta helyettem, hogy az én rajtszámom húzták a tombolán. Nekem fel sem tünt volna, nem is figyeltem, mondván: én úgysem nyerek soha semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése