Végigtornáztam az eheti betevő Zumba-órámat. Nagyszerű volt, attól eltekintve, hogy annyian voltak, hogy megmozdulni nem lehetett a teremben, nemhogy táncolni-tornázni. Szerencsére jövő héttől már egy másik, nagyobb helyszínen celebrálják az órát. Terveztem, hogy mivel megjavult a gépem és még nem kései az időpont, így a mai napon végre elkezdhetem az Insanity-edzéseimet újra. Ehhez képest minden porcikám könyörög, hogy ne tegyem. Nagyon lustának érzem magam. Szívesen edzenék valamit, de valami nyugodtabbat, súlyzósat, vagy lazábbat, vagy nem tudom, de nincs kedvem halálra fáradni. Valószínű ezért nem mertem eddig sem szabadnapot kivenni. Ez az eredmény, tessék.
Harmadik napja nagyon szépen, viszonylag tisztán eszem. Reggeli egy adag müzli fehérjével, onnantól pedig cirka 3 óránként kaja, néha túró, vagy cottage édesen, fehérjével, vagy magában, máskor zöldsaláta csirkemellel, esetleg tofuval, ebédtájt pedig valami főzelékféle (spenót, sóska, lecsó, paradicsomos reformkáposzta) a csirkével, vagy (tudom, ez hótt horror, le fogok szokni róla, még undorító is) bolti sajttal töltött, olajban sült csirkemellel. De ma csaltam, pont az előbb, megettem egy adag tejes-fahéjas müzlit. Nem hinném, hogy ettől még rám omlik a plafon, vagy mostantól minden hiába, de azért kellemetlen érzés. Jahh, ma ettem egy 40g-os csomag szotyit is, néha szükség van rá és nem mellesleg továbbra is őrülten imádom. Pont azoknak a napoknak az első napján járok, ilyenkor semmi sem könnyű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése