Ma megint az a nagyon brutális egy órás került sorra az Insanityk közül, amelyiktől szabályosan rettegek...előtte félek, utána meg zokogok (csak a fáradtságtól). Ez már milyen? De megcsináltam és ez azt jelenti, hogy legalább három napig nem kerül sorra megint. Ezt már szeretem. Fogalmam sincs, hogy jobban ment-e, mint legutóbb, még mindig elég sokat ellazsálok belőle. Általában akkor állok meg, amikor érzem, hogy a szívverésem nagyon gyors. Akkor megvárom, míg egy kicsit lassul és mehet tovább a buli. Nagyon szívesen tornáznék még, de a párom egy óra múlva befut, úgyhogy a szokásos lakásban rohangálós és vadul pakolós mutatványomat veszem elő inkább. Aztán kaját csinálni neki, kaját csinálni nekem, aztán megint nekem két adagnyit az éjszakára melóba és már mehetek is megint. Szerencsére az utolsó, nagyon rosszul viselem. Holnap pedig Zumba, amit már úgy várok, mint hülye gyerek a karácsonyt.
Elég viccesen nyilvánult meg, hogy nem teljesen úgy csinálom a diétát, ahogy kéne. Éhes nem voltam. Egyáltalán, soksok fehérjét faltam fel, egy csomó zöldséget, némi szénhidrátot, szóval minden szép volt, míg egyszer csak rám nem rontott a farkaséhség, de nagyon durván ám. Akkor kiszámoltam gyorsan, hogy egyetlen étkezésem sem közelítette a 300 kcalóriát sem, ami így nagyon kevés. Úgyhogy bezabáltam, de legalább még volt annyi kontrollom, hogy nagyjából jól legyen összeválogatva. Salátából, paradicsomból és uborkából kevert ecetes saláta 48g csirkével (annyi volt még lesütve), zöldbabos 4 tojásfehérjés rántotta és egy alma lett az áldozat.
Egyébként azt hiszem, lassacskán tényleg esedékes lenne egy szabadnap a torna alól, most éppen két ponton fájok szörnyen, vagy inkább három: bal csípő, jobb belső comb és a bal csuklyám helye. Először azt hittem, hogy a vállam, ott éreztem a fájdalmat, de nyomogásra meg nem ott érzékeny. Szerintem ez nem rándulás, hanem valami gyulladás. Jut eszembe, a napi vitaminokat be kell vennem és menni a dolgomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése