Mire megjöttem a melóból, útra készítettem drágajóuramat, kajáltam, olvastam, kipihentem magam, igencsak elment az idő, így megint csak a soros Insanity-vel végeztem. Most jutott eszembe, hogy még a 100 fekvő is hátra van, azaz a napi adagom belőle, úgyhogy még gyorsan belevágtam. A 2*10 darab már nagy kínkeservesen megvan, még a 2*8, 1*max van hátra, nem tudom, hogy fog menni, de én mindent megpróbálok. Ezután ágyba, holnap majd pótlok mindent, szabadnapom lévén.
Na már 1*8 is megvan, bár épp most ébredtem rá, hogy kapkodva, ahogy a fiúk mindig csinálják a fekvőtámaszokat, sokkal könnyebb, mint szépen, lassan és szabályosan, ahogy én eddig próbáltam.
Bizony, de még mennyivel sokkal könnyebb. Így nem akarok belehalni minden egyes darabba. Lehet, hogy mostantól így csinálom, hátha úgy legalább látszatra és darabszámra fejlődni fogok. 2*8 is kész.
Még mindig nem én voltam a fény az éjszakában, a max (min10) éppencsakhogy 10 lett, állati meglepő módon. Dühít, hogy nem tudom ezt a határt túllépni, ha a fejem tetejére állok se. Annyira jó lenne pedig villámtempóban fejlődni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése