A térdem egész nap gyengélkedett, így csak estefelé mertem lemerészkedni a stadionba egy nagyon laza hétzáró kocogásra. Jelentem: állati büszke vagyok, 55 perc alatt ment le a 10 kilométer úgy, hogy egy pillanatra sem erőltettem, csak flegmán nyomtam a köröket, ha ismerőst láttam, megálltam beszélgetni (pontosan háromszor útközben, egyszer legalább egy percre).
Nem lihegtem, vörösödtem, pulzus nyugodt, ez nagyon jóóóó! Mindig arra vágytam, hogy úgy tudjak futni, ahogy gyorsan sétálni, természetesen, erőltetés nélkül. Ha bírok, holnap is így szeretnék futni. A térdem aggaszt, sajnos elég rosszul van...
Helyesbítés a hétzáróra: 70.7km. Ennyi még sosem volt.
Aztamindenit, nem semmi adag a hétre!! De azért a térdeddel vigyázz, nehogy baj legyen belőle..!!
VálaszTörlés