Húsvét szépséges napján, ahogyan a hagyomány diktálja, sikerült pocsékra zabálni magamat. Aztán sétáltunk négy kilométert nyugis tempóban az én kicsikémmel, aminek az élmény-része az együtt töltött idő volt, igazából nem a mozgás.
Csináltam egy nyolcadikról lift nélkül lerohanóst is degesz pocak ellen, azt élveztem nagyon. Készültem a terembe, de éppen vendégségben ültünk az anyukámnál, mikor ütött a végső határidő. Haza csak este kilencre értünk ismét, akkor meg már nem igazán éreztem a futós harci hevet. Nyomtam 4*15 nyugis fekvőtámaszt és ágyba bújtam. Ezzel szemben volt némi időm tűnődni megint a sport-diéta-testsúly összefüggésen és ismét módosítok. Folyamatosan próbálom belőni az arany középutat, több-kevesebb sikerrel. A cél: Élvezhető, normális életet élni aktívan, sokat mozogva, csinosan és fitten. Ja és jókat kajálva. Úgy, hogy nem erről szól az életem. Szerintem én ezt megtaláltam, elvesztettem, újra rátaláltam, folyton elvesztem, nem baj, így nem unok rá. Most éppen kellemetlenül magas lett a súlyom, így megint igénylem az újratervezést. Elmondom, mire jutottam és azt is, hogy miért.
Mostanában annyian áttértek a paleóra és a harcosok étrendjére, még a közvetlen ismerősök/barátok közül is, hogy kicsit elgondolkodtam a dolgon, utánanéztem, bizonyíték képecskéket szemlélgettem és végülis arra jutottam: számomra nem meggyőző, nem pálya ez a dolog. A paleó rendben van, de én nem óhajtok lemondani a túrómról, fehérjémről, egyszóval nem nekem találták ki. A harcosok étrendje pedig egyszerűen csak nem azt a testképet alakítja ki, amire vágyok. Ami bevált és szerettem is, az volt a napi ötszöri, viszonylag szénhidrátszegény, folyadék- és rostgazdag kaja, sok gyümölcs, zöldség, túró, joghurt. Most alaposan megszaladt a mérleg nyelve, úgyhogy egy hét lassú átállási idővel ismét visszatérek rá. Sportban próbáltam már, hogy inkább csak futok és alig-alig csinálok súlyzós edzéseket, a tapasztalt eredmény: hízok. Nem olyan érzés. Futok, mert szeretem és szeretek versenyezni és súlyzózok, mert szeretem, ha csorog a pasik nyála. Ennyi a terv. Mivel az időnek még mindig nagyon-nagyon szűkében vagyok, még nem tudom, hogy oldom majd meg, de valahogy megoldom, az biztos. Ami az időszűkén túl kicsit még bonyolítja a dolgot, hogy finoman szólva is nem igazán vagyok húsevő. Aztán meg sportban is vannak ám új elképzelések. Futásban ugye ami egészen jól működik, az a heti kétszer tíz, egyszer húsz kilométeres, egyenletes futás. Én ezt úgy gondoltam, hogy kicsit megzavarom, hogy több kedvem legyen a dologhoz: legyen egyszer tíz, egyszer húsz, vagy akár 40, mindegy, csak hosszú. És egy, ami résztávos edzés. Mondjuk 2 kilométer bemelegítés, majd öt kör az egyeneseket nagyon meghúzva, a görbe részt akár sétálva, 2 km nagyon laza levezetés. Ha ebbe a napba némi funkcionális edzést tudnék keverni, az sokat segítene a felsőtestem edzésében. Na most ennyit a tervekről. Hamarosan kiötlöm a részleteket is, de most dolgom van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése