Nem akartam mostanában futni, legalábbis úgy voltam vele, hogy nem erőltetem, ha nem akaródzik, elvégre ez hobbi. Hát ma akaródzott menni kifelé, a napsütésre és a zöldbe, úgyhogy nekiindultam. Aztán úgy belelendültem, hogy alig akartam hazamenni...
Igen, a képen láthatóhoz hasonló dolgok is történtek. De előbb...
Kimentem a stadiba, pedig nagyon nehezen indultam meg munka után, de egyszerűen nem bírtam ennek az időjárásnak ellenállni. Egy nap nyarat kaptunk. Remélem kitart. Jahh, szóval úgy mentem ki, hogy én most futok egy nagyon-nagyon laza tízet, ha megy, nem erőltetem, hanem próbálom a pulzusom szabályozni inkább. Nem jött be. A pulzusom rögtön az elején az egekben járt, holott pedig halál nyugis tempóban kocorásztam, folyamatosan visszafogva magamat.És a tempó így is egészen jól sikerült. Úgyhogy nem értek semmit, de elég jól esett. Sokan voltunk kint, ennek külön nagyon örültem. És kíváncsi lennék, milyen tempót tudok futni, ha belehúzok.
Miután végeztem ezzel cseverésztem egy sort egy ismerőssel, majd még nem érezve ingerenciát arra, hogy hazainduljak, játszogatni kezdtem a tribünre vezető lépcsőkön. Ha jól tudom, mindössze 15 fok, de próbáltam jól kihasználni. Először tízszer felugráltam rá páros lábbal, majd lazán le. Aztán tízszer úgy, hogy dupla fokokat ugrottam páros lábbal, ez volt a kedvencem. A sorozatok közt nyújtottam, így ez sem maradt ki. Tízszer felfutottam a hagyományos módon is, csak a változatosság kedvéért kettesével véve a fokokat, annyira pezsgett bennem az energia. Aztán ötven lépés sétáló kitörés következett, majd mivel most az egyszer a gymboss miatt a telefont is vittem, így egy tabatányi fel-le ugrálás a második lépcsőfokra. Ez ütött is rendesen,végre kifulladtam annyira, hogy rávegyem magam az indulásra. Nem ment egykönnyen, tényleg jól éreztem ma magam, csak akkor éreztem meg, hogy kicsit sok lett a tegnapi lábazás után, amikor anyuéknál megpróbáltam felkelni egy rövid ücsörgést követően... well done.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése