Igen, kábé pont így. Ismét egy elég súlyos napot tudhatok magam mögött. Kelés hajnali háromnegyed ötkor, készülődés, hattól meló, nonstop rohangálás kettőig. Ekkor gyorsan haza, kaja és indulás angolra, az utolsó órára...hüpp-hüpp...szerettem. Onnan visszaséta , terem, leróni a napi penzumot. Nem róttam le...kicsit ellustultam, de okkal. Amit végeztem végülis:
- Guggolás: rúddal bohóckodtam kicsit. 10 elől, tíz fent, tíz kitologatva mellről, 10 hagyományosan, bemelegítésként. 15 55 kilóval. 9 65 kilóval, de ekkor a tízedik már nem ment ki. Ez kicsit elszomorított. 1 77kilóval, a másodikat már nem mertem bevállalni, mert félő volt, hogy nem megy, ráadásul megint nem nagyon lett volna segítségem, ha potyog a súly, így átsétáltam a
- Lábtolóra: 1*10 100 kilóval. 3*10 110kilóval. Ekkor azt éreztem, hogy elhagy a feszültség és a stressz, áldott nyugalom ereszkedik rám, így már csak egy kicsit bohóckodtam
- Heck guggolással, de még mindig nem igazán éreztem rá, majd még pár fej felett tartott rúddal guggolás, semmi küli.
Úgy gondoltam, megyek még a héten terembe, tartok majd még egy nyugis lábnapot, mert ez inkább feszültséglevezetés volt, mint edzés. A lábtolót úgy vélem, hogy ismét beépítem a repertoárba, mert isteni érzés a combomnak megmozgatni azt a brutális súlyt. Most ennyi voltam, végezetül egy jó kis kép, ha jól emlékszem, Jay kedvence:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése