04.21 délelőtt dombfutós, délután rétfutós

 Bár a mellékelt képeken nem látszik, az I. dombfutó bajnokság ronda nagy kihívás lett az egybegyűltek számára. Nagy az a domb, meredek is, de azért a gyerekek szép számban összegyűltek, hogy vegyék az akadályt egy-egy csoki, vagy érem reményében.
A felnőttek már nem jelentkeztek olyan lelkesen, egy férfi és egy női versenyző vett részt. A női versenyző NEM én voltam, mert a nagy kavarásban kimaradtam a dobásból (épp fent ugráltam a domb tetején), így már csak a verseny keretein kívül futottam fel egy másik (hímnemű) klubtag kíséretében. Elgyávított ez a terep, nem bántam nagyon, hogy kimaradtam a versenyből. Fájt felfutni még így is, így gyorsan el is döntöttem, hogy néha-néha kijárok majd ide, erősíteni az izmaimat.A mellékelt négy képen a párom fotózta, ahogy felkocogunk. A felnőtteknek addig kellett menni, ahol az utolsó képen állunk. A versenyen egyébként jól szórakoztunk, szurkoltunk, gyorsan eltelt az idő.

Délután hatkor ismét találkoztunk a Zsófival és indultunk futni. Visszaesőként jól bekajáltam, aztán folyton meg kellett állni, hogy a katasztrófát megakadályozzuk. Halálra röhögtük magunkat, végre normális pulzustartományban futottam, jól esett.