Mivel ez csakis egy mozgásblog, ezért nem térek ki a hangulati világomra, még említeni is csak azért említem, hogy érthető legyen, hogy miért edzettem még mindig nullát, miközben mindjárt éjfél. Nem bírom magam rászánni, dagonyázok az önsajnálatban. De ez tényleg nem mehet így tovább. Nem akarom nem szeretni magam, márpedig a sokat evés és edzések elmulasztása oda vezet. Ma csak átmozgató jellegű 300 guggolást tervezem, az gyorsan megvan, de ad egy kis sikerélményt. Holnap reggel pedig anyuval konditerembe megyünk. Azzal remélem, hogy megtörik az átok. Ha igazán szeretnék a saját kedvembe járni, akkor figyelmen kívül hagynám, hogy mennyire utálok kaját kidobni és egy csomó mindent kihajigálnék. Nem akarok csak azért enni, hogy olyan kaja elfogyjon, amit nem is én főztem és annyira nem is akartam kapni és nem is csak nekem küldtek. Igen, azt hiszem, hogy ezt fogom tenni. Jahh és most nem igazán tudom pozitívan nézni a jövőmet, de találtam ismét egy, egyetlen árva előnyt: többé nem kell főznöm, teljes mértékben átállok a nyers kajára, kivéve maximum a leveseket és rántottákat.
Megcsináltam a guggolásaimat, 30-asával nyomtam, vagy 300, vagy 330 lett, nem voltam biztos benne, akkor meg inkább több legyen, mint kevesebb. Az idő 17:17:10, majd megnézem, hogy ez jó-e, de nem hinném. Jól esett egyébként, ahogy sejtettem előre. Ja és most megnéztem. Legutóbb 18 perc felett végeztem, egyszóval megint fejlődtem. Örülök, most már azt érzem, hogy szívesen edzenék még felsőtestre is, de nem fogok. Reggel megyünk a kondiba. Kíváncsi vagyok, holnapután hogy fogom bírni az edzést, végre tényleg el akarok menni vért adni. Jobbkor nem is jöhetett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése