2012. december 30., vasárnap

12.30 fekvőtámasz adag + ashtanga jóga és irígység magas fokon

A tegnapi lustulás után ma nem sokkal ébredés után már praxisba lendültem, lelkifurdalásból kifolyólag. Lenyomtam szépen, rendesen és szabályosan a 100 fekvőtámaszból a napi adagomat.

Így alakult: kis bemelegítés, 16, 14, 14, 12, 17. Zuhanyzás és megyek a dolgomra bevásárolni. Ma elvileg kirándulunk is, de még csuda tudja. Majd ahogy alakul.

Nem kirándultunk, de átjött a szomszéd kislány és elkezdte mutogatni, hogy mit tud (torna szakos). Én is próbálkoztam vele, halálra irígyeltem az ügyességét, hajlékonyságát, spárgázik, húzódzkodik, hidazik, lótuszül, mindenfélét csinál. Igenám, de még csak 8 éves lesz! Le a kalappal!
Jógáztunk együtt egy ashtangát, persze félúton elvonult a párommal céllövőst játszani, de addig is tök ügyes volt.
Estére apukámat mentünk felköszönteni születésnapjára. Na, ott az öcsém produkálta magát. Kézen áll, fejen áll, húzódzkodik, megcsinálja lazán a legnehezebb jógás egyensúly-gyakorlatokat, a ninja jump nála olyan, mint nálam ülésből felállni, brutálisan akrobatikus kölyök és azért olyan marhára dühítő ez, mert kábé 10 éve meg sem mozdul, dohányzik és szarik az egészre. Ja és sokkal jobb tempóban fut, mint én...szóval durva. Irígy vagyok, na! Mert mért van neki ekkora tehetsége, ha nem használja és mért nincs nekem, ha annyira vágyom rá? Valamikor tornászkodott, valószínű onnan maradt vissza ez a dolog. Jól van na, ez csak amolyan luxushiszti, marhára büszke vagyok ám Lilikére és az öcsémre is! Ja és magamra is, persze! :) Eléggé lestrapált ez a nap, mert tényleg rengeteget mozgolódtunk, szüleimtől hazaérkezve még szomszédoltunk, tornáztunk. Elég is volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése