2012. december 9., vasárnap

12.08 nemszeretem válledzés a cicával

A váll az a testrészem, amit meggyőződésesen formálni, szélesíteni próbálok, bár nem sok sikerrel. Ezért tehát nem volt tök világos, hogy miért is van, hogy annyira nem akaródzik menni edzeni rá. Végül megdumáltam magammal, hogy inkább leedzem a mellet, mert az gyorsabban megy és ennyi mára, de amikor leértem, csak a vállas lecsóba csaptam.
Jött velem Cuki Dagi, aki szuperszetteket végzett, felváltva dorombolva gyömiszkélt és szundikált. A végén alig bírtam kitenni a grabancát, olyan jól érezte magát. Én először mellről nyomtam, aztán állhoz húztam, közben szuperszettekben lábemelgettem a bordásfalon és csüngtem kicsit a gerincem nyúlásáért. Ezután jött a hagyományos oldalemelés-előreemelés, bár oldalra ülve emeltem, aztán még döntve is oldalemeltem és közben csináltam némi haspréselős csodaságot. És ennyi. Nem túl rengeteg, én tudom, de most ennyi elég volt. Gyakorolgattam az egylábas felhúzást is, de nagyon nem tett jót a fájós derekamnak, icipici bicepszes butasággal is játszottam, próbáltam az élményt keresni a dologban, nem a tökéletességet. Aztán elmentem vásárolni és végül haza várni a párt. Aki most mellesleg egy hisztérika és kezdek tőle sokkot kapni. Hát ezek vannak, na meg a bárányfelhők.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése