06.17 És végül főttem a saját levemben... Zuzanával

57.6kg. Kissé unom már ezt, lassan tényleg ráveszem magam, hogy ne álljak naponta mérlegre. Ma evős, de sokat mozgós napot terveztem, a pár szokás szerint szabotált, így még nem tudom, hogy mi sül ki belőle. Annyi biztos, hogy majdnem fizikai fájdalmat érzek attól, hogy nem mehetek a hegyre túrázni. Lehet, hogy délután tartok egy futókirándulást. Sima futásra nem érzek elg erőt magamban, de meglátjuk. Hosszú, nagy kardióra mindenképpen szükségem van. Szellemileg talán még jobban, mint fizikailag.
Kaja:
tejeskávé
fehérjés joghurt
jégkrém
jégkrém
spagetti
spagetti sajttal
soksok szőlőcukor
zöld turmix
soksok joghurtos-fhérjés
almahegyek

Mindjárt boltozunk és akkor lesz nekem zabpelyhem, hogy megehessem a napi zabkásámat. Egyenlőre azzal kell beérnem, ami van.

Egész nap faltam a szénhidrátot hegyekben, készülve a kirándulásra, futásra, erre mostanra nem sok erő maradt rá bennem. Nagyon haragszom a párra, mivel jócskán benne van a keze ebben a dologban. Valamit mindenképpen kell ma csinálnom, mert ez így rossz érzés. A túl sok kaja és az álmosság is.

Ma odacsaptam a lecsóba kaja terén, csak úgy gyűrtem a szénhidrátot a torkomba. Nem volt jó érzés, végig tele volt a pocakom és mégis ennem kellett. Ez egy szép, szabályos inzullinsokk volt, amit a jégkrémekkel bekapcsoltam, a spagettivel fenntartottam, onnan meg már nem volt megállás. Több ilyet nem kívánok magamnak. A napi sportból majdnem semmi nem lett, fáradt voltam és gyenge, elvégre az egész testem emésztett. Ha kicsit is szeretem magamat, akkor reggel nem állok a mérlegre egy pár napig.

Végül elhatároztam magamat: oké, rendben (azaz dehogy van rendben!), ma nem volt futás, túra, hegymászás, de akkor legalább a tornám ne valami tingli-tangli legyen: izzadni akarok!
Hát izzadtam és izzadok, mint a lovak. Megbántam az összes bűnöm. Zuzana azért még tudott valamit. Az imádva gyűlölt burpik kerültek elő, 20-tól csökkentve 11-ig, köztük 10-10 swinggel. Többször is azon voltam, hogy félbehagyom, mert annyira szenvedtem. De megcsináltam és isteni volt! Győzteeeem! És csak a harmadik kör végén vettem észre, hogy a stopperem 00:06-nál leállt. Ekkor bekapcsoltam, dehát már nem sok értelme volt. 20 perc 12 másodpercet mért a maradékra, de arányítani sem tudok, az elején még tök pihent voltam, nem pihentem közben annyit és a 18-at egyszerre nyomtam le, úgyhogy fogalmam sincs... szerintem rontottam az időmön, de ez nem is fontos igazából. A fontos, hogy csináltam. Jó, hogy mostanában  előkerülnek a régebbi tornák, mert úgy formálnak és javítanak rajtam, ahogy a jelenlegi mozgásformáim nem, így adnak valamit az összképhez. Próbálom majd gyakrabban elővenni a bodyrockot, ugrókötelet, készülök néha intervalozni, többet futni... ezek a tervek. És még mindig csak izzadok. Jahh, előkerültek ma régi fotók rólam. Sosem gondoltam, hogy szégyellni fogom valaha azt a lányt, aki voltam, de bekövetkezett. Fényévekre érzem magam tőle, szinte semmi közös nincs bennünk. Szégyellem a nagydarab testét, a vaskos combjait, az örökké a szájában fityegő cigijét, az ostobaságait... minden egyes pillantás azokra a képekre megerősít abban, hogy most jó úton járok és hogy soha-soha nem kerülök vissza abba az állapotba.

Jahh, a tornám:
Fürdeni az izzadtságomban workout

Pokoli jó volt, nálam ez is egy örökzöld. És két nap híján egy éve csináltam utoljára.