06.03 zúzós hétvége második napja: teljesítménytúra: pipa

57.2kg. Borzasztóan elégedetten keltem fel ezzel a súllyal, elvégre alig aludtam és egész este tömtem magamba a kaját, hogy ma rendben legyek. Lábfej-jelentés: kicsit sérülékeny. Nem fáj, de könnyen megtörténhet. Azt hiszem, másik cipővel próbálkozom meg, bízom benne, hogy ez egy működő megoldás lesz.

Nem nagyon számítok ismerősökre, aki mondta, hogy jön, az is lemondta, de ez egyáltalán nem gond: egyrészt, imádok idegenekkel haverkodni mostanában. Másrészt: dugig töltöttem az mp3-m, az is elszórakoztat egy darabig. Jó lesz, én tudom, hogy nagyon-nagyon jó lesz, csak lábbal bírjam.
Hogy mit viszek: nos, ez még tűnődés tárgya. A reggel 6 órai indulás miatt muszáj a több ruha, hosszú naci, pulcsi, amit alapból terveztem az a váltócipő. Mp3, telefon, némi pénz buszjegyre, ha beüt a krach szintén szükséges. 3 banán, egy csomag korpovit keksz, némi alma, roppanós kenyér, 2 fél literes víz. Szeretnék vinni némi fehérjét, ebben töröm a fejem már egy ideje, de nem tudom, hogy hogy. Lágyat dobozban nincs ingerenciám hurcolni, szilárdat meg már késő előkészíteni, ezt lekéstem. Lehet, hogy azért gyorsan bekeverek egy adag lágyat mindjárt, legalább délelőttre legyen valamim. Jajj, nagyon félek ettől a naptól, de csak a lábfejem miatt. Fájdalom egyébként is lenne, persze, de csak valamikor a délutáni óráktól. Addig ha nem is kényelmesen, de viszonylag lazán megoldanám a dolgot. Azt hiszem, eszek most némi túrót-fehérjét, bár ezzel nem nagyon lehet betankolni.

Néha egy kép többet mond el minden szónál, de azért van pár hozzáfűznivalóm. Az első, hogy az idő nem ennyi volt, csak elírták, hanem 12:20. A második, hogy a táv sem ennyi volt, mert támadozós hajlamú méhek miatt kb. két km-es kitérőt kellett tenni. Nagyjából ennyi. Egész nap vágtáztunk árkon-bokron át, össze-vissza csikart a susnya, állandóan ettem, vagy ittam valamit, iszonyúan fájt a lábam nagyon sokszor, bár érdekes, hogy nem éreztem magam igazán kifáradtnak, cask a lábfej-lábszár részen a csontok fájtak, aztán már az egész talpam égett és vízhólyagocskákat nevelgettem a lábujjaimon. Hazaértem, be a zuhi alá, mert ilyen fekete lányt még nem láttam és megettem egy hihetetlenül óriási adag jégkrémet, amit még a hegyen álmodtam meg magamnak. Ez most nekem egyszerűen járt. Azt hiszem szép és jó nap volt, csak annyira fáradt vagyok és fáj a lábam, hogy még nem nagyon tudok örülni neki. Jahh, az útitársaimnak nagyon sokat köszönhetek, rengeteget segítettek. Azt azért elárulom, hogy egyikük 69 éves volt, olyan kondiban, hogy gond nélkül bírta a terhelést és tök jó fej a bácsi :)