06.02 zúzós hétvége első napi futás: kipipálva

Felkeltem, kitámolyogtam a konyhába és csak azon pörgött az agyam, hogy mit ehetnék. Ez már beteges. Mire sikerült az arcom betömni egy zöldalmával, helyrekattant annyira az eszem kereke, hogy rájöjjek: mindössze fél 4, maradt még egy órám aludni, téves. Almával visszakecmeregtem az ágyba, megettem, aludtam. Csörgött az ébresztő, felkeltem. Mérlegre álltam: 57.1kg, ami az éjfél után magamba pakolt szarokkal, a reggeli almával és a korai keléssel nézve csodálatos.
Ezek után megreggeliztem a szokásost, zabkása, vitamin, tejes kávé, aztán nem bírtam magammal és betúrtam az egyetlen, a verseny előttre vett Balaton szeletemet. Itt tartok most. És akkor most felöltözök, bedobálom a dolgaim a hátizsákomba és indulás futóverseny irányába. Szerintem nagyon jó kis nap lesz (remélem), imádom a kis versenyeket, lesz ajándék babgulyás és minden izgiség, úgyhogy készülök is. És már őrülten várom a holnapot is. A sarkam pedig reszkessen...

Váááááá, hosszú-hosszú beszámolót írtam, és akkor persze lefagyott a gép... elegem van... Szóval röviden: Isteni volt, jót futottam, jót kajáltam, jókat ismerkedtem jófej emberekkel, nagyszerűen telt az idő. És akkor a képek (Schauma nélkül... :P ):

Táj jellegű frissítés, ami a várakozásokkal ellentétben nem pálinka, hanem házi bodzaszörp és alma-, sárgadinnyelekváros kenyér volt. Ja és pogácsa. Nyammmi...

Csak semmi Schauma. Elfáradtam! De legalább már letudtam az adagom.

Sárga pólóban a magánsofőröm (egy szervező), akit azért kaptam, hogy nehogy a különbusszal kelljen mennem, mint más, közönséges futóhalandónak :P Mellette a srác, akivel kicsesztek a haverok. Szerencsétlen 32 km-t futott 9 helyett, mert ma reggel rádöbbentek, hogy mégsem jönnek (vagy valami ilyesmi...meg valami focimeccs is volt emlegetve, de ez lényegtelen). Három távot futott.

Mi ott fent sokan. Marhára ügyik voltunk, kétség sem férhet hozzá! :D

Ezen a sötét képen futókabóca, majdnemvak futó, blogger, paralimpiai sportoló látható a kísérőjével. Ő egy olyan híresség, akit megtiszteltetés volt látni. Több ilyen "celebet"!

Egy számomra igazán megható pillanat. A színpadon azok, akik a mai napon egyéniben teljesítették a 44.05km-es távot. Őszinte taps volt a jutalmuk.

A csapat!

És a jól megérdemelt jutalom. "Soha nem felejtem el az elsőt."

És amit még feltétlen el kell mesélnem: a díjátadó, de már előtte a gyülekezés is, borzasztóan jó hangulatban zajlott, nagy barátkozások, röhögések közepette. Nem akarok kárörvendőnek tünni, de szörnyeteg módon röhögtünk, amikor a maratonista helyezettek többsége ODABICEGETT a színpadra és FELMÁSZOTT a dobogóra. Azért persze sajnáltuk is őket ezért nagyon. És nem tudom, hogy a többiek hogy voltak ezzel, de én közben baromi irígy voltam rájuk a nagy kalandért. Jahh, nem szóltam Krisztiről, aki a senior kategória második helyezettje, végignyomta a távot és vidáman szökdécselve ért célba, ha nem is nagyon gyorsan, de töretlen mosollyal az arcán a HIT feliratos pólójában. Aztán felpattogott a színpadra. Azt hiszem, Kriszti egy csodalény.

Hát ennyi lenne a krónika mára. És most a száraz tények:
Megint fáj a lábfejem, remélem, hogy holnapra rendbe jön. Pihentetem és borzasztóan szurkolok neki, mert bicegve tényleg nem mehetek ekkora távra...mindent megteszek, hogy meggyógyuljon reggelre.

Napi kaja:
3 alma
40g zabpehelyből és fél adag fehérjéből kókusszal-rummal zabkása
egy csoki
két fél szelet lekváros kenyér
1 pohár bodza szörp
2 pogácsa
1.5 tányér gulyás 
2 fél szelet kenyérrel
1 csoki 
némi szőlőcukor
1 magnum
túró, joghurt, fehérje, kókusz, rum kutyulva, két adagnyi

És éreztem a beérkezés után órákig, ahogy a szervezetem behabzsol mindent, amit kap és hisztérikusan el is égeti. Ami mégis maradt, az holnapra eltárolva.