2012. szeptember 17., hétfő

09.17 csudavigyepihihelyetthátnapkarnélkül

Az úgy van, hogy 4:40-kor keltem és mentem hatra dolgozni, kettőkor végeztem és indultam gyalog a város másik végén levő kórházba, majd onnan hazafelé, cirka 3-3 kilit, felét gyorsan, felét lassan nőrokonnal. Közben boltba beugrottam és most értem haza, már vagy fél órája is megvan.
Ráadásul a lábam kifejezetten fájt már a végére, ott és úgy, ahogy a Sülysápi futóverseny és a másnapi 60 kilométeres gyalogtúra idején fájt. Valószínű egyszerű túlerőltetés, de nem finom érzés. Na szóval a terv az volt, hogy én ma nem futok, hanem megyek edzőtermezni, de már nagyon kételkedek benne, hogy még erre is maradt energiám, mivel ha menni akarok, most azonnal el kellene indulnom. Pffff...nagyon szét vagyok peregve. Lehet, hogy csak egy kis hasizom- és mélyhátizom-átmozgatást végzek itthon és annyi elég is mára, vagy még annyit sem, de szerintem 5 perc hasizmot túl lehet élni. Nem tudom, de ha a fanatizmusom győzne esetleg mégis, annak nagyon örülnék, mert nem tudom, hogy mikor lesz a teremre megint erőm. Egyébként pedig úgy tűnik, hogy a helyzet az, hogy minél brutálisabbak az edzések, amit végzel, annál gyakrabban kell pihenőnapot tartani, idő hagyva a regenerációnak.

Aham, azért egy gyengébb hátedzésre futotta az energiámból, ha nem dumálom el az időt, karozhattam is volna, így vagy le kell mennem egy plusz alkalommal, vagy megoldani itthon. Igazából az se lenne nagy tragédia, sőt, elég sima ügy, de szeretem a termet és az ottani ismerősöket is. :) Kicsit megint a túledzés határán ácsingózok, legalábbis az nem normális, mikor két gyakorlat elvégzése után izomlázszerű fájdalmat érzel az éppen dolgoztatott testrészben. Úgyhogy megelégedtem kevés gyakorlattal is. De az legalább egészen jó volt.

4 megjegyzés: