2012. augusztus 26., vasárnap

08.26 happy time nagyfutónap + képek

Ne tudjátok meg, mekkora élmény, hogy vasárnap reggel eldőlhetek a reggelimmel és Ken Follettel az ágyon, hogy olvassak kicsit. Az utóbbi egy-két hétben ez sem nagyon adatott meg, annyira pörgős, rohanós napokat éltem. Most nagyon élvezem ezt a nyugodt napot és még az sem kavar fel, hogy így később lehet, hogy a 35 fokban futkározhatok majd megint hosszút.
Nekem olybá tűnik, hogy itt az időjárásváltozás és a hűvös idő és eldöntöttem és így van és pont. És eddig úgy látszik, mintha az időjárás engem akarna igazolni, remélem így is marad. 30km nyugodt futás a mai terv, nemsokára indulok, de addig is marad a reggelim és a Katedrális.
Mostanában nem sokat írtam a kajámról. Nem csoda, egyébként. Ezt az étrendet én nem ajánlanám nyugodt szívvel senkinek, legfeljebb talán másik hasonlóan elmebeteg sportmániásnak. Inkább annak sem. Nem is tudom, mit eszek, lassan leszokok a főzésről is, de rengeteg kaját tömök magamba. Soksoksok szénhidrátot, ez biztos. Többnyire puffasztott állapotban, korpovitként, vagy zabkása, műzli formájában. Aztán gyümölcshegyeket. És vacsira óriás, fetás salátákat. Sok zöldséget. Néha pedig szemetet zabálok: jégkrémet, fagyasztott pizzát, csokit. Jelenleg teljesen mindegy, szemétégető üzemmódban működöm: bármint elégetek, amit elfogyasztok. A súlyom 60 kg körül stagnál, úgy tűnik, ennyi szeret lenni. Ez az a súly, amit erőfeszítés nélkül, bazi vacsilakomákkal is képes vagyok megtartani. Az énképem, önértékelésem nagyon pozitív: szeretek a bőrömben létezni, egymás után vetem le a gátlásaimat, nem azért, mert annyira hibátlan, vagy tökéletes lennék, hanem mert nagyon is megküzdöttem/küzdök azért amim van. Legalábbis én így érzem. Ja és amit még nem újságoltam: a napi szintű hosszúfutástól a combom változni kezdett: egyre rugalmasabb a felszíne, tömörödik, formálódik, érezhetően. Na most már tényleg reggelizek, mert kihült a zabkásám. Aztán lehet, hogy még mesélek. Ja és képet is készülök majd csinálni valamikor, mert már régen raktam fel újat.

Megtörtént a fényképezés, itt az eredmény. Kicsit sötétek lettek, de sebaj.

Háromperces kaja, de bitang finom! Nálam így nézett ki: 3dl vízhez adtam kis marék kesudiót, szelet avokádót (nem elég érettet), 3 kis, házi őszibarackot. Összetúrtam mixerrel, kóstoltam, nem volt íze, nem volt itthon citromlé, tettem bele még két barackot, kis balzsamecetet, kis édesítőt. Összetúrtam, kóstoltam, finom lett. Vágtam bele 2 kis őszibarackot darabokra, aztán még egy kis édesítő, végül belevágtam két szem műanyag epret. Kóstoltam, kóstoltam, kóstoltam, még kicsi van, de csak percek kérdése...

Futni még mindig nem mentem el. Az a bibi, hogy előbb bitang meleg volt, aztán abbahagyta, de fújni kezdett a szél, amit utálok. Aztán megkísértett az anyám a családi elfoglaltságaim során, hogy halasszam el a lehűlés idejére a hosszúfutást... most nem tudom, hogy mi legyen, fontolgatom, hogy megcserélem a keddi 40 percnyi közepes futással, úgyis extrakönnyű regenerációs hét következik.

Uhh, ha tudnátok, lányok...de tényleg...olyan este hét körül egyértelműen lehűlt az idő és akkor már akartam is azt a futást. Na és a tudat, hogy nem lesz meg a heti km, szintén nem esett jól. E nélkül a mai nélkül mindössze 34.5km lett volna a heti adagom, ami egy maratonhoz édeskevés. Úgyhogy nekivágtam. Mivel este indultam el, így nem akartam kimenni a városból, a semmi közepén nem szívesen kószálnék a közutak mentén. Úgyhogy köröztem a 4.5-esen. Szurkolótáborom is akadt, egy kocsma kiülős részéből kivonultak a srácok szurkolni nekem, kifejezetten nem rosszindulatból, csak némi szeszes lelkesedéssel. Az egyikkel később egymásra is ismertünk, mikor hazafelé tekerve elbicajozott mellettem, az egyik triatlonos tűzoltó srác volt a múltkori versenyről. Legalábbis azt hiszem. Pár szót váltottunk csak, de jól esett, hogy nem tök egyedül vagyok az éjszakában. Merthogy közben éjszaka lett. És nem sokkal később esni kezdett. Aztán szakadni. Kétszer kényszerültem beállni egy kicsit egy-egy buszmegállóba, megvárni, míg csitul egy kicsit, de makacsul folytattam az utat, mert 22.5 nem harminc és 25 sem harminc. És 27 sem... Közben már egyéb tragédiák is értek, mert szörnyeteg módon szükségem lett volna egy vécére, ezért is meg kellett állnom párszor egy-egy pillanatra, győzködni magamat, hogy kibírom. És kibírtam és bár roppant vízes vagyok, de roppant elégedett, mosolygok, éhes vagyok, nyújtok kicsit, eszek-iszok és bújok is az ágyba, mert reggel megyek dolgozni. De így már boldogan, elégedetten. Harminc az pont harminc. :)

17 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy jól érzed magad a bőrödben, ez a leglényegesebb:) Jó futást mára!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Istenien, köszi. Már saját utálótáborom is van, bibiii :D :D
      De ahogy látom, mostanság mintha te is kiegyensúlyozottabb lennél minden téren, vagy legalábbis boldog periódusba értél...ugye? :) Ma kezded a könyvből az edzéseket, vagy már tegnap? Nagyon kíváncsi leszek az eredményekre...

      Törlés
    2. Naaagggyyyoooon csini vagy!!!!!!! Én is jobban vagyok, már nem görcsölök annyira semmin, de lehet csak azért, mert túl fáradt vagyok hozzá:D Hétfőtől kezdem az edzést, ha nem végzek túl későn, akkor ma csak egy kis heti levezető futás lesz:) Na és kik azok, akik utálnak? És miért? Mert csinos vagy és teszel is érte? Pffff...gondolom csajok:)

      Törlés
    3. Ismerős ez a fáradtság, a héten kétszer esett meg, hogy ruhában aludtam el, majdnemhogy a vacsora közben... azért vigyázz magadra te is, én is próbálok lassítani.
      Szerintem én is csak este futok. Úgy örülök neki, hogy megszeretted te is. :)
      Az utálók persze csajok :D Tyúkagyú teremtmények...nem is tudom igazán miért, ha abból indulok ki, amit susmorognak, kb. ennyi az indítékuk: "Azt hiszi magáról, hogy szép, pedig nem is szép!" :D De hogy ez miért fáj nekik??? Engem tűrhetően szórakoztat a dolog, de azért néha unom kicsit :)

      Törlés
  2. Ez annyira igaz!!!!! Én is megkaptam múltkor a blogomban, hogy lenagyképűztek, mert kijelentettem, hogy jól érzem magam a bőrömben! ÉS még ott volt a mondatban a szép is... ááá, meg is kaptam a magamét rendesen.

    "Az énképem, önértékelésem nagyon pozitív: szeretek a bőrömben létezni, egymás után vetem le a gátlásaimat, nem azért, mert annyira hibátlan, vagy tökéletes lennék, hanem mert nagyon is megküzdöttem/küzdök azért amim van."

    - annyira így van!!!!!!!! Ezt csak az tudja érezni, aki keményen megdolgozott azért, ami van neki.

    És a képeid k. jók! Formásodsz erőteljesen, lassan fitnesz modell kategória vagy!

    Én a héten mekis fagyit, tortát, chipset és ropit és csokit... és ishlert és és a jóégtudja már... nemtommit égettem el :P ja igen, volt kenyérlángos is, szalonnát és házi szalámit raktak a tetejére és 3 centis tésztája volt kb. Persze gyanítom, hogy én ezt szépen beépítem a napba, nálad pedig kicsit nagyobb méreteket ölt a dolog :) de én az edzéseken kívül ülök, fekszek, azt meg nem mondanám, hogy egyetlen órácska bármit megold!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amikor Andinak válaszoltam korábban, elkezdtem egy kisregényt én is az utálók kapcsán az önbizalomról, de aztán eldöntöttem, hogy nem vagyok én vezércikk-író és töröltem. Most így utólag már bánom, úgyhogy megpróbálom beidézni neked:
      "Az igazi önbizalom nem arról szól, hogy nincs nálam szebb, jobb, okosabb, úgyhogy ámuljon tőlem a világ. Nem verseny, ahol mindig rettegni kell, hogy jön egy jobb játékos és lemos a pályáról. Az önbizalom annak a biztos tudata, hogy kihozom magamból a legtöbbet nap mint nap. Nem vagyok tökéletes és nem is kell annak lennem, de egyedi vagyok és különleges. Egy erős és határozott ember. Mivel az önértékelésem a saját munkám eredménye és nem mások által ábdált sablon, így nem is tudják azt elvenni tőlem. Nincs szükségem mindenki szeretetére, el tudom viselni különösebb sérülés nélkül az ellenszenv-kinyilvánítást is, mert tudom, hogy ez is a valamilyenség ára."
      Hát ezt kicsit kibővítettem és mantra-szerűvé tettem. Tetszik? Nem tetszik? :) Én így gondolom.
      Én lassan már azt sem tudom, hogy mi mindent zabálam össze, de nem is érdekel, amíg túl nem estem a maratonon. De jobb, ha elhiszed, hogy néha tényleg brutális. A múltkor egy brutál vacsorára megettem egy nagy adag fetás salátát, egy negyed dinnyét, fél doboz túrót fél kanál fehérjével és egy jogurtot a másik fél kanál fehérjével. Ja és almát is. És nem híztam egy dekát sem. Ezt rakd össze :D

      Törlés
    2. Ez az idézet nagyon jóóóó!!! A futást szerettem én régebben is, csak nem volt időm, ha meg volt időm, akkor zuhogott az eső. Megyek is nemsoká, veszem a nyúlcipőt, de nekem csak 4-5km van tervbe:) Az tuti, hogy hosszútáv futó nem leszek sose, de ez nekem most elég, kicsiket, kényelmesen, lazán, élvezettel:)

      Törlés
    3. Skóciában? Zuhogott? Az eső??? Nem mondod! :D De tényleg: az ottani futóknak alapkellék az esőkabát, megszokják, hogy eláznak, vagy csakis futópadon gyakorolnak? A hosszútávfutásra meg sohase mondd, hogy soha, mert két éve még én is ezt állítottam 70 kilósan, egy szál cigivel a számban, aztán tessék... :P :P

      Törlés
    4. :) A benszülöttek (skótok) esőben is futnak, fakírok:) Tényleg nem menne nekem a hosszútávfutás, mégha edzenék is, és a lábam bírna, agyilag nem menne nekem, tudom. És talán ezért nem is tudnék rá rendesen felkészülni,mert én már 6-7km-nél elfáradok agyilag. Ez így most jó nekem:)

      Törlés
    5. Végülis nem is kell erőltetni a dolgot, ha nem akaródzik. A lényeg, hogy élvezed és még jót is tesz neked. :) És én is futok esőben...nyugodtan odaköltözhetek, nem fogok kilógni :D

      Törlés
  3. WTG Veroca!!!:))) K.jól nézel ki és a lényeg, hogy jól is érzed magad a bőrödben :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Manóka, aranyos vagy :) Te mikor lépsz ki az ismeretlenség homályából? Vagy nem tervezel ilyesmit? És haladgatsz az életmódváltással?

      Törlés
    2. Hali! Irtó büszke vagyok rád, most olvasom, hogy voltál futni!:)) Amúgy elgondolkodtattál, bár Angelocska már összekötötte a becenevemet az igazival ;D nekem is van egy blogom, de privát, inkább naplónak használom, egyelőre nem terveztem nyilvánossá tenni, bár most picit bogarat tettél a fülembe. :))
      Hát, most kilók szempontjából nem haladtam sokat az elmúlt 2-3 hétben, platón vagyok. El is fáradtam picit, a munka is sok volt. 3 hónap után először kétségeim is támadtak, hogy képes vagyok-e rá. Viszont erre a hónapra már büszkén mondhatom, hogy elértem, hogy le tudok futni megállás nélkül 5< km-t, amit magamhoz képest nagyon nagy teljesítménynek értékelek és irtó büszke vagyok is rá :)) még soha életemben nem tudtam ennyit futni. Szóval az állóképességem az javult. Meg összességében hivatalosan is 1 számmal kisebb ruhák kellenek már, ami viszont kissé frusztrál, mert nem nagyon van olyan nadrágom, ami ne lógna rajtam, viszont nem szakadt még egy zsák pénz a nyakamba, hogy új ruhatárat vegyek :P
      Szóval a lényeg, hogy bármi kétség vagy átmeneti frusztráció ellenére tudom, hogy a jó úton járok és semmi sem téríthet le róla! :)

      Törlés
    3. Ja, amúgy 7 kg-t fogytam eddig és még további 10 a cél......... képes vagyok erre??!

      Törlés
    4. Lehetséges az is, hogy meghívásos rendszerben üzemelteted a blogodat, hogyha úgy jobban tetszik az ötlet :) Gratulálok, 7 kg nagyon szép eredmény (és az 5 km futás is), persze, hogy képes vagy folytatni. Ha nagyon belefáradtál, tarthatsz szünetet is, nem? Lényeg, hogy elérd amit kitűztél és közben is jól érezd magad, mert az út is a te életed :) Igen, a ruhacserék gyakran gondot jelentenek ilyenkor, de milyen büszkén panaszkodva tudja az ember lánya mutogatni őket :D Én örülnék, ha betekintgethetnék néha a hétköznapjaidba, tényleg öröm látni más változását, szépülését is.

      Törlés
  4. Szép vagy! :)
    Irigylésre méltó has, izmos lábak és hát. Tök jól nézel ki, van mire büszkének lenned. :)

    "Az énképem, önértékelésem nagyon pozitív: szeretek a bőrömben létezni, egymás után vetem le a gátlásaimat, nem azért, mert annyira hibátlan, vagy tökéletes lennék, hanem mert nagyon is megküzdöttem/küzdök azért amim van."

    Mindezt rá kellene írni az egyik képedre és terjeszteni, mint motivációt. :)Példakép vagy. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm a dícsérő szavakat Noémi, sokat jelentenek, tényleg. :)De ha én példakép vagyok, mind azok vagyunk. Te a munkahelyed mellett, konditermet összeállítva, apránként formálod ki magadból az álomlányt, Angelocska disszertáció, tanítás és az egészségtudatosság népszerűsítése mellett edz nap mint nap, Andi (linessa) küzd a vendégeivel, főnökeivel és mégis többnyire elcsórja a fél óráját edzésre, Ági (szeretem...csinálom) a gyerekek mellett lett csodálatos futó és tett szert olyan alakra, hogy akármelyik tini megirígyelhetné. És Manóka is már majdnem félúton jár fogyásban és edzettségben. Nagyon büszke vagyok az egész itt szerveződött közösségre, mert mindenki megharcolja a magáét minden nap. Igenis, példaképek vagyunk és punktum :D

      Törlés