Majdnem belehaltam a ma reggeli futásba. De tényleg. Alig bírtam rávenni magamat az indulásra, egyáltalán nem akaródzott. Aztán mikor elindultam, megint bedagadt a vádlim. És fájt is, szerintem fogok rá picit edzeni. Mondjuk most. Na lényeg, higy lefutottam a 40 percemet.
Azt hittem, hogy csigatetű üzemmódban haladok, erre az első 4.5-es kör után kiderült, hogy majdnem egyéni csúcs úgy, hogy végig próbáltam lassítani, hogy ne szenvedjek annyira (21 perc, de volt + 150m). Úgy látszik, az elmúlt héten sebességfokozatot váltottam, csak még nem álltam át rá teljesen. Vagy nem tudom. Nem futottam még egy 4.5-est, hanem össze-vissza kanyarogtam a környéken és vártam, hogy teljen az idő. És nagyon szenvedtem. A félidős időm szerinte olyan 8-8.5km-t futhattam, inkább 8.5-t. Holnap jön a 2 bemelegítő, 10 maratoni tempóban, 2 levezető. Jajjjj... Most pedig vádli, nyújtás és irány a tópart.
Vádli, nyújtás kész. Irány a tóóóópart!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése