08.10 reggeli futás + esti melledzés

Még csak délelőtt tíz és már megjártam a hadak útját. Pedig alig bírtam kimászni az ágyból, annyira fájt mindenem. Reggel hétkor keltem, nyolctól futottunk. 8km-t terveztünk, 10 lett belőle, így hónapok óta először a heti futásadagom 40 km eddig, de vasárnapra hegyi 16-t beszéltünk meg.
Holnap kirándulunk a párommal egy jót, már csak egy maradék mell-váll súlyzós edzést kellene valahova beszorítani. Végszükségben megoldom fekvőtámaszokkal és némi itthoni kreatívkodással, de remélem lesz más megoldás. Most pedig éhen akarok halni, brutális szénhidrátéhség lepett meg már tegnap és még tart. Nem is csoda és ezúttal nem is nagyon állok ellent.
Egyébként isteni futóidő volt megint és beszélgetés közben gyorsan eltelt az idő.

Délben búcsúztatóra mentünk, utána jól bekajáltam sütikéből, pogácsából, aztán rohangásztunk még a városban kocsival és néha gyalog is egy kicsit. Mire hazaértünk, már öt óra igencsak elmúlt és majdnem elájultam a fáradtságtól és ilyen-olyan fájdalmacskák kínoztak. Fél hat körül végre elfelküdtem az ágyamon és olvasni kezdtem. Háromnegyed hatkor már nagyon izegtem-mozogtam, ölt a lelkiismeret, mert most lenne időm edzeni és nem megyek...negyed hétkor öltözni kezdtem, félkor elindultam. Tudom, hogy hét körül zárni kell és fél óra nem sok, de nem bírtam ki és eldöntöttem, hogy a maradék két testtájas edzésemet kettészedve csinálom meg, így több eséllyel szakítok rá időt. Húsz perc alatt letudtam a melledzésemet, persze semmi extra, csak a szokásos fekve nyomás, tárogatás, áthúzás, az átlagos súllyal, egyszóval semmi fejlődés, de legalább visszaesés sem. És a végén még tíz percet a hasizmaimra is tudtam szánni, egyszóval maradéktalanul boldoggá tett az edzésem. Érdekes módon a fekvenyomás második sorozata táján azt éreztem, hogy hejj, de jó ezt csinálni és milyen boldog vagyok ettől... teljesen feldobott. Azóta sem estem szét annyira, mint amennyire előtte voltam. És már csak egy válledzést kell valahova besuvasztani... :)