Ezzel nagyjából magyarázatot is találtam az utóbbi idők összes tüneteire: úgy tűnik, alacsony a vércukrom. Ennek a jelenségnek az oka pedig jó eséllyel abban keresendő, hogy a jó kis alacsony GI-s, gyakori étkezéseimet össze-vissza kuszasággá változtattam és teletömtem magam édességgel, ami előbb ugye égbe veri, aztán pincébe viszi a vércukrot, pláne, ha nem vagy hozzászokva. Most kicsit zűrös a helyzet, de hamarosan örömmel engedek a testem aljas, de tök jogos követeléseinek és visszatérek a diéta alatti kajákhoz. Ma azért jobban bírtam magammal, kifejezett falásroham talán nem is volt. Sokat ettem, de még tűrhető szinten.
A hülye remegés-fázásroham miatt kimaradt az edzőterem, így megörültem, mikor megláttam, hogy megérkezett az új Zuzana és főleg, mivel jó kis interval-edzést irányozott elő. Szeretem ezeket, mert senkinek sem lehet túl egyszerű. Ha nem megy, a cél a kifogástalan végrehajtás, ha végig tudod csinálni, akkor a cél, hogy sokkal gyorsabban és többet csinálj, de még szabályosan. Ha már nincs hova fokozni a sebességet, akkor jöhet eggyel több kör, egyszóval a lehetőségek száma végtelen. Én egyszer hajtottam végre, szabályosan, de nem túl gyorsan. Jól átmozgatott és meg is izzasztott, de azért nem vett ki mindent belőlem, szóval hajthattam volna jóval keményebben.
Figyelj oda jobban a kajára, na meg a folyadék bevitelre is, nehogy valami nagyonbb bajod legyen!!!
VálaszTörlésIgenis, anyuci :P :)
TörlésHahaha:) Csak figyelek rád! :)
Törlés