Huhh, megint egy nagyon sűrű napon vagyok túl. Meló reggel 6-délután2, futás a zanyuhoz, kaja, át a terembe, edzés, vissza anyuhoz, hajfestés neki, futás boltba, tali a nagynénimmel, vissza anyuékhoz a portékával, és akkor végre hazajöttem. Este hét órára! Kezdtem a deguitatást, viráglocsolást, átjött a szomszédság mókusnézőbe és ekkor végre elpihenhettem... félhalott vagyok. Ma is volt pár kisebb remegésrohamom, de már nem ért meglepetésként és nem is volt vészes.
Nahh, akkor az edzés: A gyakorlatok száma felől nézvést nem igazán mondanám durvának a mait, viszont egy dolog tette űberbrutállá: egy srác csak úgy heccből végigcsinálta velem az edzésemet, így egyrészt keményebben toltam, mert végig látták, hogy mit csinálok. Másrészt hajtott, mint a lovat. Harmadrészt meg azért, hogy valami újat is kapjon, én is rábrutalizáltam a programra. Isteni volt, nem véletlenül mondják, hogy egy edzőtárs csodákra képes. Sajnos nekem Padival ez nem jött be, de most legalább belekóstoltam az élménybe. Beígértem egy űberbrutál lábedzést keddre, így garantált, hogy én is keményen letolom majd.
Ami ma történt: 4*8 húzódzkodási gyakorlat, segítség nélküli negatív szakasszal, majd 4*8-10 tarkóhoz húzás, 4*8-10 evezés, majd 60%-ra levett súllyal a végén rápumpáltam 30-t. 4*8-8 fűrészelés, végezetül merevlábas felhúzás következett. Brutálisan remegtem a végére, mint a kocsonya, de szerintem ez nem a vércukorszint miatt történt. Mostanában őrülten imádom az olyan fájdalmas edzéseket, ahol egyszer csak átkattan valami és nevetni kell a hirtelen endorfin-rohamtól. Ez ma is megtörtént, így nem hiába edzettem. Holnap elvileg mell-tricepsz és kertészkedés-séta, vasárnap reggel hosszúfutás, aztán túra. Ja és kaptam egy csomó szép bókot és kedvességet ma, el is teszem a vígaszosdobozomba őket. Bunkóságból is kijutott, de már fel sem veszem, majdnem el is felejtkeztem róla. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése