Kész, nem bírom ezt így tovább. Stresszszint az égben, kaja kevéske, mozgás aligalig, ma futottam melóba, kb. ennyi. Nem hízok, sőt, de puhulok Szükségem van a mozgásra.
Meg valami jó kis stresszkezelő-technikára, mert megbolondulok. Nehéz feldolgozni, hogy az utóbbi két évben nem volt olyan két napnál több, amikor nem sportoltam, most meg csak vagyok. Tudom, hogy már csak hajszálmásodpercesen 25. estig kell kibírnom valahogy és vége ennek a rémálomnak. Kerek egy hét, de a legrosszabbon keddre túlesek, a pénteki utolsó vizsgám már csak hab a tortán és vége. De addig is mostantól nem kívánságműsor, minden nap mozgás. Ha terem terem, ha futás futás, de az sem zavar, ha csak egy rövid Zuzana, vagy hasizom, vagy itthoni átmozgatós. Nem érdekel, de mozogni fogok. Ez így nem élet, csak még jobban kikészít. Akkor érzem, hogy élek, amikor mozgok.
22, 15, 12, 12, 12, 15, 12. Ennyi fekvőtámaszt csináltam lelkifurdi ellen. Kereken százat. Hogy jól esett-e? A lelkemnek mindenképpen. Nagyon. Ki is egészítettem gyorsan 100 guggolással, legalább enyhíti a keddről visszamaradt izomlázam. És 100 haspréssel. Nem nagy edzés, de így már elfogadható egy lazább napnak.
Túl a kiszabott 300-n, kiegészítettem 100 tricepszpumpálással rákállásban, tízenként váltott lábbal. Szuper volt. És még 100 popsifeltolás. Na szóval, a mai egy laza 500-s edzés volt. Váooooooo!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése