Ma minden tetőzött, a hullámok már-már összecsapnak a fejem felett. De a bajaim nagy részét magamnak okoztam, így egyrészt megérdemlem, másrészt pedig valószínűleg tudok magamon segíteni, így valahol jó is ez a dolog, ha másnak nem, hát tanulságnak.
Mostanában olyan vagyok, mint az áprilisi időjárás. Vagy inkább a májusi eső???
A múltkor éjszaka másfél órát bőgtem, mert sajnáltam valakit valami hülyeség miatt. Nem bírtam abbahagyni a sírást. Aztán jött a szilveszteri buli. Szinte egyáltalán nem iszom alkoholt már jó ideje, most valami rávett, hogy többet igyak meg a kelleténél, de ettől csak rosszabb lett minden, mert még depresszívebbé tett. Aztán tegnap visszament a párom dolgozni (3 kemény napra), amitől még jobban elmagányosodtam és ma vettem búcsút a kisöcsémtől, aki holnap reggel indul vissza Londonba dolgozni. Teljes padló. Ma meló után megint egy órát bőgtem azon a valóban nagyon brutális és megkapó cikken, amit Tomán Edina írt kísérőként a Spártatlonról. Szó se róla, hihetetlen motiváció az a lány, nem csak futásban, hanem az életben is. Az akarat diadala. Ma az ő cikkei tartották a fejem kicsit a hullámok felett, egyébként nem tudom, mi lett volna velem. Egyébként ahogy visszaemlékszem, már a karácsony előtti héten is lustább voltam az átlagnál, többet ettem és már akkor is pityeregtem. El sem hiszem, ki ez a sírós hisztérika??? Én egy tűrhetően kiegyensúlyozott lány vagyok általában! Most meg teljesen úgy viselkedem, mint egy klimaxos k****.
De most jön a lényeg. Van ám egy tippem. Kb azóta vagyok elmebeteg, hogy nem azt eszem, amit megszoktam, azaz nem a tiszta, diétás kajácskámat, nem szedem rendesen a vitaminjaimat és nem úgy mozgok, ahogy azt magamtól elvárom. Egyszóval valószínűleg rövid úton rendbe rakom magam. Végre elfogy már az ünnepi koszt utolsó morzsája is hála istennek. És visszatérek a zabkásámhoz, túróhoz, salátához. Vágyom rá, hiányzik. Semmi se jó azóta. Vacak a kedvem, vacakul érzem magam, lassú vagyok és lomha, ég a gyomrom és lesérültem a teremben. Még van itthon egy tányérnyi lencsefőzelék és fél tányér korhelyleves, de ezek nem igazán mondanak ellent az egészséges életmódnak, így holnapra nagyjából megfelelnek ebédnek. És mostantól megint figyelek arra, hogy mennyi folyadékot fogyasztok és hogy minden nap bevegyem a vitaminjaimat. Azt hiszem, indítok egy új blogot csakis magánhasználatra, hogy a kis lelkem és a stressz-szintem is helyretegyem. És írok majd egy rendes edzéstervet. És akkor megint boldog leszek. Csak az a baj, hogy holnap vizsgázom, így most tanulnom kellene. Csak ebben a hangulatban nagyon nehéz. Angéla, köszi a segítséget a sérülésemmel kapcsolatban, igyekszem megfogadni. Fájós még, de szépen javul, úgy érzem. És várom a vegetáriánus diétás cikket, kíváncsi vagyok rá.
Ma nincs edzés, kell a pihenőnap, azaz tervezem, hogy a fekvőtámaszaimat lenyomom, mert annak azért napja van, de egyébként inkább tanulok és kipihenem a bibim. És belekezdtem az újévi dologba, de ez most nem a külsőmről szól elsősorban, mert az nem vészes. De az egészségem! A lelkem!
Belekezdtem a napi fekvőimbe. Megvan a 16, 13, 13, 11, 16 (ez nagyon-nagyon kemény volt, tehát használ). Több most sajnos nem ment, de tartottam az egy perces pihenőket. És akkor most indulhat az agytorna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése