Az úgy volt, hogy a délután beiratkoztam végre az új edzőtermembe. Az egyébként egy külön műsorszám volt, de mindegy, nem ez a lényeg most. Hanem a folytatás, amikor is Zoltán napi nőnapot ünnepeltünk soksok sütikével, egy kupica likőrrel, plussz buktával és kakaós csigával, volt ott még anyu karalábé levese és sztrapacska is, minden, mi szem-szájnak ingere. Úgy teleettem magam, hogy szó szerint rosszul lettem, mire a család kedves nőtagjai majomkodással vádoltak meg, mert igenis egyek még és vigyek is sütit és mit akarok, mikor vékony vagyok??! Nem hagytam magam, már úgy is erősen túlzásba estem. Hazajöttem és indultam is futni. Az első pár kilométer szörnyű volt, sajgott a lábszáram, bokám, ízületek. A második körbe összeszorított fogakkal kezdtem bele, csak hogy meg legyen a minimum 7 kilométerem. Körülbelül 7.5-nél bemelegedtek a tagjaim, vinni kezdett a lendület, az öröm, az energia. Ez az, amit imádok a futásban...akkor már tudtam, hogy lesz harmadik kör, annak ellenére, hogy a város tele bulizni igyekvő, gúnyolódó idiótával. A negyediknél fejeztem be a dolgot, csak mert a munkahelyemről éppen hazafelé tartókat próbáltam elkerülni, unom a mutogatást, kérdezősködést. Ilyen kisvárosokban sajnos még mindig nagy szám, ha valaki fut az utcán, pláne este. Így a végeredményem kb. 18 km lett 1:40 alatt, meglehetősen laza tempóban, csak a végén húztam meg egy picit feszesebbre. A töméntelen szénhidráttól egyszerűen tele voltam lendülettel. Ezzel a heti egyenlegem -5km-re kattant, azaz 45 kilométeren vagyok túl. Holnap úgy tervezem, hogy lemegyek a terembe lábnapot tartani, már nagyon izgatott vagyok. Eléggé tartok az idegen helyektől és emberektől, ez pedig egy pasis terem, nem olyan, mint ahova eddig jártam. Azért abban bízok, hogy nem esznek meg vacsorára, végülis tényleg edzeni akarok, nem a hátsómat mereszteni. Az ilyen helyeken csak a kényeseket és lébecolókat nem szeretik, az eltökélteket mindenhol szívesen látják. Remélem.
Jahh, a beiratkozásnál nagy poén volt, hogy túlságosan cicababának néztek egy olyan helyre. Én tartottam magam ahhoz, hogy nem sokat beszéltem és mindenre mosolyogtam. Arra is, mikor arról mesélt, hogy hát 2kg a legkisebb súlyzó, nincs mit tenni. És hogy lányok nem nagyon szeretik a helyet. Teljesen látszott, hogy próbál elriasztani és nem hiszi, hogy nekem való a hely. Picit megalázó, de inkább nagyon mulatságos volt a szitu. Nem nagyon aggódom, tudom, hogy az előítélet csak addig tart, míg meglátják, hogy tényleg komolyan gondolom.
A terem egyébként sokkal jobban felszerelt, mint a csajos hely, ahova eddig jártam, habár egyetlen kardiógép sincsen, ezzel szemben sok a gép, a súly és változatos. Tetszik. Ja és tudom, hogy az ilyen helyeken folyton bele fognak szólni a fiúk, hogy mit csinálok és mért úgy és hogy csináljam. És már alig várom. Nagyon rám férnek a tanácsok, ötletek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése