07.14 kirándulás és Jillian

Mai napon életem édeskeserűje kitalálta, hogy menjünk kirándulni Upponyba, fel a kereszthez, ahogyan az már régóta tervben volt. El is indultunk. Tény, hogy én picit vágtam az úton, de ezáltal csak rövidebb lett. Picit meredekebb is, valóban, de szerintem nem volt gond. Egy icipicit még hegyet mászni is lehetett, rettentően élveztem. Hát ő nem annyira. Aztán későbbre szerintem elfáradt, mert nyafogott már mindenen: mért nem a jelölt úton megyek, menjek azon, ne rövidítsek, mert eltévedünk, hova megyek, mért megyek, mért nem vágjuk le az utat, mért a jelölt úton megyek, sose érünk oda, etcetcetc. Kissé megtépázta az idegrendszerem, de mit nekem, kell az edzés oda is. De végül egész jól összekapta magát és voltak nagyon jó pillanatai, ezáltal nekem is összesikeredett pár felhőtlen élmény. Na persze a kezdő hegyen felfelé döngetős buli kétségtelenül csodásra sikeredett, nálam a nap legjobb tíz perce cím büszke birtokosa. Jahh, megfeledkeztem a rovarokról. Egy egész tonnányi nyüzsgött ellenünk, főleg bögölyök...vagymik Csíptek és hajkurásztak. Erről mondjuk speciel nem a párom tehetett, hanem a rengeteg eszem. Erdőbe pendelyben, ezaaaz! Útközben láttunk szilajokat, másnéven ősmagyar szürkemarhákat. Gyönyörű állatok és hatalmasak. Itthon bekajáltam jégkrémből, majd tornára kaptam. Jillian: Ripped in 30 week 3 lett a szerencsés kiválasztott, még mindig nagyon szeretem. Saját kreálmányt óhajtottam létrehozni, de végül máskorra hagytam, ez így gyors és komplex és egész, teljesen jó. Jahh, van ám kép is, mindjárt töltöm. Sajna a hegymászós fotókon kristálytisztán felismerhető a narancsbőr, majdnem a kardomba dőltem, mikor feltünt. Aztán úgy döntöttem, jó lesz inspirációnak. Ami van ám bőven, főleg azok a brutálisan masszív combok. Olyan nincs, hogy az nem vékonyodik le. Muszáj lesz neki.