A tegnapi hidegben futás nagyon megmozgatta a kis fantáziámat, biztosan a mazochizmusom is közrejátszott, de ma már kézzel-lábbal mentem volna kifelé. De persze az élet nem az a tipikus habostorta, ha edzőterem van előírva, akkor edzőterem lesz.
Közben el kell mondjam, hogy éktelenül felidegesítenek az ismerőseim, akik véletlenül sem felejtik el megemlíteni, hogy nagyobb az a popó...persze merő jóindulatból. Mi közük hozzá? Abban a pillanatban, ahogy valamelyik hajlandó megmutatni, hogy akkor mégis hogyan kellene edzenem, ennem és beosztanom azt a csekélyke időmet, minden figyelmem az övé. Addig viszont azt kérném, hogy egyenlőre törődjön a saját lottyadt popójával... Nahh. Ez nem volt kedves, de jól esett kimondani.Rágódnék még ezen a témán, de igazából nem ér annyit. Hamarosan én leszek megint a kis miss Perfect Ass :P Folyton magyarázkodok és már unom. Nem fogok senkinek semmit magyarázni, mert meg tudom csinálni amit akarok és a most kárörvendők bekaphatják, sárguljanak meg az irígységtől, aki meg tényleg jószándékból törődik velem, annak úgysem fog fájni a sikerem sem. Ennyit tudok erről mondani.
Más: Edzőtermeztem egy jót, jól esett, guggoltam egy nagyot, 75 kilóval sikerült egyet, aztán lett volna még egy, csak a segítőm attól tartott, hogy előreesek, így húzott egyet a súlyon. Na, ekkor tényleg elvesztettem az egyensúlyomat és ő tette vissza a súlyt. Tudom-tudom, nagyon előredőlök guggolás közben, valószínű próbálkozom majd saroktámasszal a derekam érdekében. Ezután combfeszítőztem és crossfites előlguggolásból vállból nyomás volt, azaz szakítás, vagy mi a lópikula... és merevlábas és 33 lépés sétáló kitörés 20 kilóval, amit végre annyira, de annyira megéreztem... és kis egylábas gyakorlás... ennyi tellett az időmből, meg pletyóztam is of korsz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése