Lusti nap volt, nehezen kaparom mostanában össze magamat, na! Viszont vígasztal a tudat, hogy az elköteleződésem a mozgás felé a régi, nem telhet el úgy a nap, hogy legalább át ne mozgassam magamat.
Reggel a kedves azzal ugrasztott ki az ágyból (nagyon nehezen kelek mostanában), hogy csináljak vele fekvőtámaszokat. Így 25 fekvőtámasz ébresztett. Aztán evés-ivás-jövés-menés, munka következett. Melóban is legalább hat órát voltam talpon, szaladgáltam mindenfelé, fárasztó volt. Aztán hazaértem lelkifurdalással telten a lustaságom miatt, de kész tervekkel. Kaja után (sonkás-fetás saláta) praxisba lendültem és nekiláttam burpikat nyomni szép módszeresen, tízesével. A cél a 150 darab volt, ám mire elértem, úgy éreztem, ez nem elég, hiszen Zuzanával is csináltam már 155-t nem egyszer. Folytattam, egészen kétszázig. Lehet, hogy kicsit több lett, menet közben néha elkeveredtem, de ha volt kétség, mindig a többet csináltam. Úgyhogy a végeredmény 200-220 burpi. Bírtam volna még csinálni, de úgy gondoltam, hogy elég lesz. Így mára ennyi. És tévedés ne essék, nagyon kellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése