2011. október 13., csütörtök

10.13 rövid futás anyuval

Az eleje borzasztó volt: mintha ólomból lettek volna a lábaim. A 9. kilométerre kiolvadtak, pont, mire be is fejeztük. Azért jó volt és főleg jó volt, hogy megtettük és nem maradtunk otthon, mint én tegnap.
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)