2013. június 3., hétfő

06.02 erdei-hegyifutás


Isteni versenyen vagyok túl. Az időjárás miatt nem jöttünk össze túl sokan, de aki bevállalta, jól járt. Ideális futóidőt fogtunk ki, 28 kilométeren és 1000 méternyi szintemelkedésen küzdöttük keresztül magunkat. Hogy mit kaptunk ezzel a kalanddal?
Isteni panorámát, friss erdei levegőt, teljesen korrekt módon következtek a frissítések egymás után, brutális emelkedőket másztunk meg, ezzel is növelve a teljesítés végett megugrott egókat, sokan kellemesen tréningelhettek a következő hetek soron következő megmérettetéseire, egyszóval a lehető legjobban tölthettük ezt a  szomorkás, kissé hűvös, de szép, nyáreleji napot. Nem volt célom a győzelem, tisztában vagyok ha nem is a képességeimmel, de mindenesetre az edzettségi szintemmel. Viszont, mivel mindössze ketten voltunk elég bátrak, hogy nekifussunk az XL-es méretű pályának és derekasan végig is küzdöttük, így úgy gondolom, hogy méltán álltunk a dobogóra és vettük át a kézműves agyagérmet és az ajándékcsomagot a női mezőnyben. És a szerencsénkre jellemző, hogy az eredményhirdetés után pár perccel, a tombolahúzás kellős közepén szakadt csak le az ég.

4 megjegyzés: