2013. június 23., vasárnap

06.22 Nagy Helyi Teljesítménytúra

Másodszor veszek részt ezen az eseményen, ami valahogy nem jó ómen nekem. Tavaly is lerokkantam közben és most is. Máskor gond nélkül megteszek ilyen távokat és számomra a terep sem tünt különösebben nehéznek, mégis sikerült teljesen paffra kerülnöm.

Hiba1: Nem betesztelt rövidgatya vastag varrása nagyon csúnyán sebesre dörzsölte a combtöveimet, így most egy darabig nem tudok strandra menni, mert úgy nézek ki, mint akit megerőszakolt egy mókus.
Hiba2: RÖVIDgatya, rövid zokni, emlékezhettem volna a susnyás terepviszonyokra. Na, most sokkal rosszabb volt, mert a rengeteg eső miatt derékig fűben gázoltam. A mókus jól láthatóan a lábszáraimon és combomon felmászva érte el célját... A bokám dagadt és sebes, ahol megkötözött...
Hiba3: Kiérdemesült futócipő használata, mert sajnáltam a jelenleg használtat túrázásra befogni. Szarvashiba. Futni terveztem egy csomót, de kikészült a lábfejem, talpam, sarkam. Nem zárt, így valami ordenáré tüske beleállt a lábujjamba a gyöngyvásznon keresztül, itthon szedtem ki.
Hiba4: Vegetáriánus létemre kaja nélkül indultam, így párszor megszívtam a tepertős pogácsával, zsíros kenyérrel. Egész nap szőlőcukron, narancson, műzlin éltem. Fincsi, de kellett volna az energia.
És végül:
Hiba5: Csak egy fél literes üveg és egy kartok volt velem. Szuper lett volna, csak a szőlőcukrot pl nem tudtam hova tenni, hogy lassan beosszam, így kénytelen voltam gyorsan benyomni. Gyors energia, gyors zuhanás...

Ja és rommá áztam egyszer, és lightosan még egyszer, de ez volt már akkor a legkevesebb.
Az igazi hangulat a célban várt az ismerősökkel, akkora viháncolást csaptunk, hogy sírtunk a röhögéstől. A betervezett 8-10 órás időmmel köszönőviszonyba se kerültem, de akkor már régen nem is érdekelt. Az utolsó két pontnál leálltam kajálni, beszélgetni, anyámat (aki szintén pontőr volt) elütötte egy tehéncsorda kicsi híján, de végül csak körülpotyogtatták a plédjét, szóval mókás szitukkal találkoztam, a fél mezőny elveszett, volt aki feladta és elfelejtett szólni, volt nagy kavarodás, nagyon élveztem. Este nyolcra értem haza és mindenem nagyon fájt, de ahogy kezd leülepedni az emlék, máris szépül, mivel az emberek nagyon jó fejek, a táj pedig elképesztően gyönyörű.

3 megjegyzés:

  1. én ezt egyszer szeretném, Veled, annyira hangulatos lehet, ahogy leírod, minden szépségével és minden nyűgével együtt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Isteni, tényleg! :) Majd egyszer összehozzuk valahogy :D Most úgyis annyi volt az egyetlen bánatom, hogy senki sem merte bevállalni velem. :)

      Törlés