06.04 heti képek és megbeszélt futás HELYETT Silent Killer lecsaaaap!

Éjszakára dolgoztam, amióta csak felkeltem kora délután, folyamatosan esett az eső. Kezdem nagyon unni. Remélem, hat órakor abba hajlandó hagyni egy órányira, amíg én lerovom a soros penitenciámat, mert kicsit kevés lesz a futás mostanság, sok a köret. Rápihenő-futás-utánapihenő....ehhh.
Kíváncsiságképpen megcsináltam a szokásos heti képeimet, főleg, mivel a hétvégén annyit ettem, mint egy cirka kilencven kilós, három gyerekes madonna. Vagy inkább többet.
Csoki-péksüti-túrós táskahegyek-bonbon-vaníliás karika-kóla-sör-napraforgó két pofára, nem szolídan és számolgatva. Ehhez egy sportnap, sok pihenő. És szolídan tartottam a súlyomat, sőt, inkább csökkent kicsit. Közben a vasárnapi verseny miatti katarzisom még szilárdan tartja magát. Nem a helyezésem tölt el akkora örömmel, hanem az emlék, ahogy futok az erdőben, fák között, ahogy lepacsizok a szembe futó rövidtávos csajjal, bíztatjuk egymást a sporttársakkal, a panoráma a kilátótól, a boldog zihálás a Várkút előtti brutális, majdnem kilométer hosszú, nagyon meredek emelkedőn, ahogy feltűnik a távolban a cél a szőlősorok végén, a nagy kék kapu mellett egy kicsi, fekete alak, a kedvesem, aki egyre növekszik...
Nem meséltem még, hogy a térdem nagyon csúnyán megsínylette a köves lejtőket. Az időm szerintem 2-3, akár 5 perccel is jobb lehetett volna, ha a lejtőn szokás szerint vágtázva jövök lefelé és nem vagyok kénytelen egy szakaszon teljesen sétáig visszavenni a tempót. Persze tudtam, hogy elől vagyok, így nem nagyon számított, közvetlenül mögöttem még férfi versenyző sem jött, de azért jót tett volna az egómnak, ha sikerül az általam kiszabott időn belül célba érkezni. Hát, ez van. És akkor még a kis ízületvédős problémámról sem ejtettem szót, de most nem is fogok, mert szokás szerint rohanásban vagyok. Futás előtt még családot kell látogatnom. Majd utána jövök, most pedig a képek (Szolgálati közlemény: a kis fejemet kéretik nem nézni, mert éjszakás után frissen ébredve nem igazán nyújt esztétikai élvezetet):

Elmaradt a futásom, az eső miatt futópajti lemondta, egyedül meg nem szántam el magam. Szomorú-szomorú, mennem kellett volna így is. Mindenesetre büntiből lenyomtam a Silent Killert. Ahogy sejtettem, őrülten megszenvedtem, hiszen cirka két hónapja nem csináltam semmilyen edzés, csak a futást, engedtem eltünni az izmot. Szuper volt, majd holnap részletezem, de most rohanok dolgozni. Még valami: elégedett vagyok, megdolgoztam magam alaposan.