Sulinap lévén lerohangáltam a penitenciát: 2 km az inditóba, kb 1,5km fel a hegyre Egerben, ugyanannyi visszafelé le és haza az indtóból, azaz cirka 7km séta, bár lassabban a szokásosnál csipősajgás okán. Itthon a lelkiismeretem rávett a 100 fekvőtámasz aktuális adagjának elvégzésére (12,12,10,10,10), ennél többre azonban már nem futotta. Az utóbbi napokban nem is ettem túl jól, meglehetőst zaklatott is voltam, rámfért ennyi pihenés. Holnapra igérem, hogy összeszedem magam. És már intéződik a konditerem, ha minden jól megy, jövő héten mehetek. Nem is irtam: összesen a sport és a diétás kajálás közben hat kilót fogytam eddig, de azt hiszem, hogy többnek tünik, mivel a sport miatt jócskán betömörödtem. A pasik pillantásain veszem észre elsősorban a változást, teljesen másképpen viselkednek velem, másképp néznek rám. Elég szánalmas lehetek, ahogy ezektől a pillantásoktól borzalmasan zavarba jövök, mivel nem számitok rájuk és már elfelejtettem, hogy ilyenkor mit kell csinálni. Lélekben még kövér vagyok. De azért ma piros-napot tartottam. Régen nagyon szerettem a piros szinü ruhákat, aztán ahogy hiztam, szépen elhagytam őket. Ma piros felsőben mentem a suliba és út közben, a kedvenc helyemen vettem hozzá fülbevalókat is. Teljes mértékben sikerem volt és az új fülbevalókat imádom.
Persze, hogy nem birtam ki, egy ősrégi Norbi-tornával egészitettem ki a programot: a Levegőben alcimet viselő has- és fenéktornával. Csak 20 perc volt, de kellemes és máris jobban érzem magam. A séta kicsit megdolgozta a lábaimat, a fekvőtámasz a felsőtestet, ezzel pedig a has- és fenékizmok is le lettek tudva, megnyugodhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése