12.26 bicikliztem kicsinykét

Annyira vágytam már kimozdulni a házból, hogy amint öcsémék meszakértették a vadonáns új, 0 kilométeres járgányomat, iziben ülésre-pedálra pattantam és nyakamba kaptam a várost. Csak ide-oda cikáztam cél nélkül, egy jó nagy kört, olyan negyven percet töltöttem kint. Igaz bánatomra csak két használt zsepi akadt nálam, odakint meg ugye, fél percenként kellene. Így hazajöttem, ahol már tíz perce köhögök egyhuzamban, remélem megúszom gond nélkül. Strapás üzem ez, az tuti. Azért még eldöntöttem, hogy ez valószínűleg egy szép, új szerelem kezdete binyigli és köztem. :) Ja, nagyon fáj a... na, tudooooood... szóval hogy női ülés...