Ezek azok a pillanatok, amik nagyot tudnak dobni a kicsibutaemberlánya önbecsülésén, de tényleg! Reggel keltem fél nyolckor, hamarosan úton voltam. Úgy gondolom, kilenc körül már munkálkodtam, ablakról védőfóliát pucoltam létráról, majd ajtókeretet, ajtót alapoztam ecsettel-hengerrel.
Kettővel sikerült végezni mindössze fél egyig, mert rá kellett jönnöm a technikára, majd gyors higítós lemosás után (már egyetlen lendítéssel is képes voltam a hátam közepéig összekenni magamat) indulás apához a kulccsal. Út közben ráébredtem, hogy azért bámulnak az emberek az utcán, mert tükör hiányában úgy indultam el a fehérrel pettyezett arcommal, mint aki egy jófajta orgiáról szabadult. Na mindegy, tipliztem, mert kettőtől dolgoztam, sajnos megint a kaja az, amire nem maradt időm, gyors keksz-kávé-zuhi kombó után söprés tovább. Nyolc órát végignyomva értem haza, kis kaja-pihi és éjfél körül már indulhatott is a móka: Péntek Enikő max zónája bemelegítéssel, nyújtással. És akkor már tudtam, hogy aaaaaanyira jóóóó vagyooook! :P Vagy őrült, igazából nézőpont kérdése... de nekem erre a mozgásra szükségem volt, ennyi jár mindenkinek... Most álmos vagyok és reggel is az leszek, de nagyon elégedett...
Nahh, most azonnal ágyba, mert a mókuskerék nem áll meg, reggel várnak a maradék ajtóim...de valahogy öröm csinálni. Jó móka és a tudat, hogy a saját otthonom építem... egyre jobban feldob... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése